Márkustéri galambok [antikvár]

Részlet a kötetből: Márkustéri galambok Ti láttátok őt, Márkustéri galambok! Fehér kis ruhácskájában, amint ott tipegett-topogott a Piazza nagy gránitkoczkáin és kis párnás kacsóit - csókolni való rózsaszínben! - bájos ügyetlenséggel tartotta felétek és szórta nektek a piros, duzzadt szemeket. - Körülröpködtétek búgó kaczagással s odaszálltatok gömbölyű kis vállaira, melyeket alig takart el a fehér csipkés ruhácska; hullámos, fürtös kis fejére, melyet aranycsigahaj fogott keretbe; mind a két kis kacsójára, melyeket oly bájosan csipkedtetek piros csőrötökkel - nem csipkedés volt ez, ugye-e, hanem csókolózás? - és szárnyaitok libegésével meglegyintettétek kis pufók, bamcinó-arczát... Ott ragyogott arczán az ártatlanság boldogsága... szemében egy tiszta mennyország... Ti láttátok őt, Márkustéri galambok!...