Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
"A sziréna buása véglegesen fölébresztett abból a reggeli félálomból, amely még bennelomposodott szemeiben. Sápadt, beteges szinü és alattomos világosság szürődött be a kabin ablakán, a hullámok hátán visszfény játszott és rejltemes, táncoló foltokat vetitett a falra. A hajó hol balra dőlt, hol jobbra, majd mélyebbre merült a végtelen vizeken és a köralaku tükörben észrevettem az eget; most minden, ami körülöttem vol, zöld szinben fürdött és egy pillanatra az volt az impresszióm, hogy én egy akváriumban fekszem.
Ez a kis hajó bizony csak játékszer volt a tengeren.
Csöngettem a steward-nek.
- Hány órakor érkezün meg Dublinbe?
- Csak estére, uram. Alig két órája, hogy elindultunk Mersey-ből. Már az indulás is nehezen ment. Ebben az évszakban az ilyesmi könnyen megesik. Az ir tenger októberben nagyon rakoncátlan.
A tegnap esti elindulásom jutott az eszembe. Ugy-ahogy agyoncsaptam az időt Liverpool külvárosában, különféle music-hallokban, azután éjfélfelé, zuhogó hideg seőben és szélviharban, amely végig söpörte a kihalt utcákat, elindultam megkeserni a "Prince of Orange"-ot, amely valahol ott horgonyzott a nelsoni öbölben. Mint egy mesebeli hajóra, ugy mentem fel a fedélzetre. Az ebődlőben ugyanaz a steward, aki most a hivásomra megjelent, a fejét az asztalra hajtva aludt a kézi lámpása mellett. Elvezetett hálófülkémig és jóizü belfast-i kiejtéssel jó éjszakát kivánt."