Napsugaras élet [antikvár]

Részlet a könyvből: A malkamaki gazdasszony fia éppen akkor jött haza, amikor a nyár beköszöntött a völgykatlanba, A napsugár szétszóródott mindenfelé, szinte látni lehetett a fák felett, a földeken és az égbolton. A fiú már messziről az útról látja, hogy a tornácajtó nyitva van; ez a tény annyira jellemzi az egész szürke épületet, hogy nem is néz rá többet. Járása meglassul, mintha útjának célja egyszerre távolabb került volna. A ház közelében még egyszer megáll, oldalt fordul és a vidéket nézi. Úgy látszik, nehezen szánja rá magát, hogy kinyissa az ajtót: «még ne, ne nyisd ki még» - mondogatja magának. Azután föllépdel a verandára, s a lépcsőről ismét visszanéz. A konyhába vezető ajtó nyitva van, és anyját látja ott; éppen dolgozik. Valamit kell mondania, de ő csak köszön. Az asszony munkáját félbe nem szakítva válaszol, még kezet sem fognak. A fiú másfelé fordul, bemegy a szobába, behúzza maga után az ajtót, és már az első pillanatban érzi az otthon áhítatos levegőjét.