Ne ölj! [antikvár]

Részlet a könyvből:"Peregrin Petra kilépett az erkélyre. Az égen vérvörös felhődíszletek között beteljesült a kimúló napkorong tragédiája. A mennyei tájék lángtengerbe temette lebukó hősét. Petra, bár számtalanszor látta már erről az erkélyről a búcsúzó nap sorsdrámáját, szorongó félelemmel nézett a várpalota vörhenyes visszfényben úszó kupolájára. - Szélvész lesz holnap - és a babonás hajósok balsorsot hozó vörös holdjára téved gondolata... Kissé enervált ujjaival önkéntelenül megérintette a tavaszi kabátjára tűzött gyászszalagot. A fekete flórt gróf Teleki Pál halálnapján fűzte a karjára. Hat hete viselte. A négyujjnyi fekete szövetkarika zord félelembe nyügözte. Nem tudott megszabadulni többé a szorongó sejtéstől, ami akkor szakadt rá, mikor a rádióból feléáradt a meghatott, elcsukló férfihang: Magyarország miniszterelnöke az éjjel váratlanul meghalt. Meghalt... Megölték... Megölte magát? A városban keringett a találgatás. Vészhírtől teljes suttogás. A tragikus hős elbukott a balsorstól sötét éjszakán. Halálával megindult a borzalom... Ki tudja megállítani? Magával ragadja az egész országot...Az égen tovább vérzett a haldokló nap. Petra lenyügözötten nézte. Mennie kellene már. Nem tudott elszakadni a fölséges gyászpompától. A miniszterelnök sivár temetésére gondolt. A búcsúztató szavakra, melyeket gróf Teleki Pál utóda a koporsó mellett mondott. A merev szavakból kibontakozott az új kormányprogram, amely eljegyezte, elkötelezte az országot a nekivadult tengelyhatalmaknak. A hadsereg előnyomult Szerbia felé, amelynek Magyarország örök barátságot esküdött."