Nincs irgalom [antikvár]

Részlet a kötetből:"Nem vonom kétségbe a Termtő istenségét. De ha az Úr a kezdetek kezdetén, miután a semmiből és a mindenből létrehívta önmagát, nem okult volna azokon a katasztrófákon, amelyeket legbensőbb lényével való összeütközései során élt át, a világ, amelyet megalkotott, már az első percben eloszlott volna. Nem maradt volna belőle több egy kihült gondolatnál. Valamikor, amikor még csupán sejtettem ezt az igazságot, az őszinteség és a megtisztulás vágyától sarkalva, háborgó vallomással ostromoltam az Úristen megfejhetetlen bölcsességét. Akkor tudtam meg, az Isten maga intézte úgy, hogy az egyik ember állandóan a szándékaiban haladjon, a másik ember pedig lehajtott fejjel, vagy fogcsikorgatva, mit sem sejtve, vagy mindent tudva, állandóan azon harcoljon, hgoy szembefordulhasson vele és elállja az útját. Ma már tudom, a Mindenható kit mire rendelt. Az igazság az övé. Nyugodtan beszélhetek tovább magamról.Anyám hirtelen fölszakadt keserű jajkiáltása, vagy életem későbbi, eleve meghatározott eseményei szabták-e meg belső világom tulajdonképpeni kialakulását és további fejlődését, olyan kérdés, amelyre határozott választ talán ma sem adhatok.Mielőtt megismertetném akkori érzéseimet, gondolataimat, ezek nyomán bekövetkezett tetteimet, előbb el kell mondanom annak a napnak a történetét, amellyel igazi életem, helyesebben mások és főképpen önmagam ellen elkövetett bűneim sorozata megkezdődött."