Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Két napszámos, egy fiatal, meg egy öreg, hordták kifelé a zsákokat a gazda kamarájából.
Gyönyörű tavaszi volt az idő, enyhe, engedékeny, veteményező idő, sárga napsugarak csillogó aranyat hintettek a tócsákba s a fű buján zsendült a kerítés tövén. Már a kotlós is ott berzenkedett s számtalan kotyogással hívta csibéit, akik aprócska pöttyök voltak és édes kis csipigéssel futottak a tyúk után.
- Szaporán, szaporán, no mi lesz má! - állott meg a gazda a kamara ajtaja előtt, - ne sajnáld a kezed. Ha eltörik, kérj mást az apádtól.
- Aha.
- De jól adja gazduram, - nevetett kicsit a két ember és újult erővel állottak neki a cipelésnek.
- No, ha estig bevégzi tek a nagy táblában a vetést, akkor ma este a bálba...
- Kapunk egy jó áldomást.
- Ma este a bálba mehetsz a zsidóhoz, megmondhatod neki, hogy: egy hordó sert! Én parancsolom!