Pán [antikvár]

Mostanában sokszor gondolok az északi nyár örökös nappalára. Üldögélek itt és arra a nyárra gondolok, meg egy kunyhóra, amelyben laktam, meg az erdőre a kunyhó mögött és nekiállok, hogy leírjak valamit időtöltésképpen, csak úgy, a magam örömére. Az idő nagyon lassan mozog, sehogyse sikerül olyan gyorsan múlatni, mint szeretném, bár semmi bánatom és a legvígabb életet élem. Jól megy mi bánatom és a legvígabb életet élem. Jól megy minden dolgom és ez a harminc év igazán nem kor. Pár nap előtt két madártollat kaptam, igen messziről küldte valaki, aki nem is tartozott vele, de csakugyan, két zöld tollat egy címeres levélpapírosban, ostyával leragasztva. És örültem is, hogy láthatom ezt a két kaján zöld madártollat. Máskülönben pedig nincs egyéb bajom, csak egy kis köszvény bántja olykor-olykor a ballábamat. Egy régi lőttseb után maradt, ami azóta begyógyult. Emlékszem, hogy két évvel ezelőtt nagyon gyorsan telt az idő, mérhetetlenül gyorsabban, mint most, észre se vettem és már vége is volt a nyárnak. Két év előtt volt az, 1855-ben leírok egyetmást róla, csak úgy, a magam mulatságára, mert akkor valami történt velem, vagy talán álmodtam.