Papok, vasárnapok [antikvár]

Részlet a könyvből: "Zákány István teológus leugrott a perces állomáson a vicinálisról. - Ez az, - olvasta el mégegyszer a bakterház tűzfalára kent felírást és idétlenül lépkedett előre, mintha túl az állomáson élete nagy bizonytalansága várná. Háta mögött a vagónok dühösen rángatták egymás karjait, a kis öreg mozdony egyhelyben topogott, de aztán mégis megindult nagy pöfögéssel. A kocsik csörömpölve, kattogva loholtak utána. Az elrobogó vonat mögött a Duna dalolt délutánról, nyárról, lányról, de szembe a szemét pillogásra nógatta a fény. A baktert nézte a csattanásig izzó fényözönben, tán valamit szólani kék, kérdezni kék... de a bakter meglóbálta a fakó zászlót, mint szürke, agyontaposott életének elfáradt jelvényét és bement."