Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A KIRÁLYNÉ KÖLTŐJE
Erzsébet, magyar királyné, aki mintegy álom ment el tőlünk, - mily szép regényeket és elbeszéléseket Írnak róla majd a költők és romantikus regényszerzők, - egykor, még nem volt egészen harmincesztendős, magyar költőt választott, egy versirót, akinek költeményeit sajátkezüleg irott levélben és két példányban megrendelte a könyvtára részére. A versirót költői nevén Benedek Aladárnak hivták és a mult héten, hetven esztendős korában - amint az erdőben a vadmadár, - gyedül, társtalanul meghalt Budán. Egy öreg jósnő fogta le a szemét a haldoklónak és Kozma Andort, az irói segélyegylet titkárát, a házmester értesítette, hogy ismét meghalt egy iró, akinek hagyatékában egyetlen ezüst forintost sem találtak, jöjjön és temetesse el, - amint Kozma Andor ezt már megszokta. Benedek Aladár, - igazi nevén Náray Iván és aradi származású, - az irói segélyegylet révén helyet kapott a farkasréti temetőben, ahol a budai irók megpihenni szoktak hányatott életük végeztével. (Budán jó levegő van, az irók mind hosszu életet élnek, a kávéházat korán zárják, miután a »Fejtörő« cimü rovat összes feladványaival végeztek, a korcsmákban éjfélig szól a harmonika és a Tabánban már tiz óra felé elfogy az olaj a lámpásokból.