Piros narancsok [antikvár]

Részlet: Nászúton. Kedves, bájos kis idyll volt. A szerző belelehelte költészetének minden ihletét, szivének minden melegségét, lelkének minden érzését. Egy szerelmes fiatal párról szólt az az idyll, mely nászútra indult oda, hol örökösen mosolyog az ég, derült fényben ragyog a tenger s mézes heteket ünnepel a természet. Sorrentóban pihent meg a boldog, szép, fiatal pár egy csodaszép kis villában, mely illatos narancserdőben volt elbujtatva s honnan tündéri kilátás nyilott a mélységes mély tengerre, mely ott zúgott, zajgott alattuk; a bámulatosan épitett Nápolyra, melynek zsivaját szárnyaira kapta a szellő s elhozta ide hozzájuk; Capri szigetére, mely zöldes szinben emelkedett ki a tengerből. De a fiatal pár nem sokat foglalkozott ezzel a paradicsommal. Magukkal voltak elfoglalva.