Politikai ábécé [antikvár]

Részlet a könyvből: Gyógyíthatatlanul romlott-e az ember? Ha igen, akkor ennek a könyvnek az olvasása időpocsékolás és sürgősen ki kell cserélni ízlés szerint detektívregényre, vagy valami tetszetős klasszikusra. Különben ez a könyv, bizonyos értelemben igenis detektívregény, mert felderíti a tévedéseket, melyek a jövedelem helytelen elosztásához vezettek. A két világháború határolta huszonöt esztendőben nem volt sem politikai képzettségünk, sem jóakaratunk e tévedések orvoslására. Talán nem is helyes, hogy kínozzuk magunkat annak felsorolásával, mennyi mindent tudunk e mulasztásokról. Csak ámítsuk magunkat tovább, őrizzük meg reményünket és önbecsülésünket! És kövessünk el minél több bűnt és ostobaságot mindaddig, amíg azok tönkre nem tesznek bennünket. Nem tagadhatom, hogy e fejezet címében foglalt vádat megerősíti a tény, hogy a nemzetek éppen most kölcsönös vérontásban és pusztításban buzgólkodnak. Ha Gulliver utazásait olvassuk, megtanulhatjuk Brobdingnag királytól, hogy az angol történelem másra alig tanít, mint hogy javíthatatlanul aljas az emberfia. Swift még nem is ismerte a maga teljes valóságában az emberi természetet, midőn letépte a király álarcát, megírta Utópiáját, melyben lovak uralkodnak, féreg az ember és nem ember a neve, hanem Yahoo. Nem ismerte az emberi természet egész sivárságát Goldsmith sem, ha Kihalt falujában meg is mutatta, miként jutott arra a következtetésre, hogy "elsüllyed a becsület, ahol az üzlet sokáig előtérben van."