Rivaldafény I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből:Nagyon kevés kellett ahhoz, hogy Blanche-t boldoggá tegyék. Olyan kevés, hogy Muriel Stapleton egyszer a mesebeli Fehér Királynőhöz hasonlította: "Csodákat lehet elérni nála egy picike kedvességgel, no meg egy kis finomkodással". És amikor Blanche elindult hazafelé Murieléktől, ahol Muriel anyjánál volt teán, nagyon boldognak érezte magát. Meleg, derűs, álomjáró volt ez a boldogság; jobban illett egy tizennyolc éves lányhoz, mint az ötvennyolc éves asszonyhoz - elkísérte egész útján haza West Hampsteadbe, simogató, édes jóleső révületbe ringatta, úgy bizsergett tőle, mint balzsamos kenőcstől; s mindez csak azért, mert Ronald Dyas kedves volt hozzá. Ha egészen pontosan akarunk ragaszkodni az igazsághoz: inkább csak udvarias volt és jómodorú. Mennyire örülök, - mondta, - hogy megint látom annyi idő után és a lánya, Madeleine felől kérdezősködött, üdvözletet is küldött neki. De Blanche számára csodálatos élmény volt már az is, hogy Ronald egyáltalán ottjárt, hogy egyáltalán emlékezett rá, hogy egyáltalán ismerősök voltak.