Bővebb ismertető
Részlet:
"Éjjel sokat késett a vonat pisa és Civita-Vecchia között, ugyanannyira, hogy Pierre Froment abbé huszonötórai fárasztó ut után csak reggel kilenc órakor robogott be végre Rómába.
Csak egy bőröndöt hozott magával és könnyedén ugrott le, az érkezés zürzavaros tömkelegének kellős közepébe, félretolva a siető hordárokat, ő maga vitte poggyászát, alig várva, hogy végre egyedül legyen s lásson.
Az állomás lőtt közvetlenül, a Cinquecento-téren, nyitott kocsiba ült, maga mellé helyezte poggyászát és megadta a címet a kocsisnak:
- Via Giulia palazzo Boccanera.
Szeptember harmadika, hétfő és tiszta, lágy idő volt. A kocsis, ragyogószemű, fehérfogu, gömbölyü kis ember, mosolygott, mikor a kiejtésből francia papara ismert. Ostorával sovány gebéjére ütött és a római, tiszta, vidám kocsik élénk ütemével utnak indultak.
Alig haladtak végig a kertek mentén, a Terminitérig, mosolyogva fordult hátra és ostorával a romokra mutatott."