Szibéria [antikvár]

Részlet a könyvből: A hazájához és katonai esküjéhez hű legénység sorsa a fogságbaesés pillanatától kezdve szorosan egybekapcsolódott a tisztekével. Együtt szenvedtek, reméltek és várták a békét, a szabadulást, a hajzatérést, és mig el nem érkezik az, kölcsönösen vigasztalják és segitik egymást. A legénység legtöbbször tisztjeivel együtt esett fogságba és az orosz, bár elkülönitett csapatokban, de egy tömegben hajtotta őket a számlálóhelyre ás onnan a gyűjtőtáborokba - gyalog. Elképzelhető, mennyit kellett koplalniok és az idő viszontagságaitól szenvedniök ebben a szomorú és kegyetlenül erőszakolt marsban, ha meggondoljuk, hogy az orosz katonák mindenkit kifosztottak mindenükből és a hatóságok hírhedt adminisztrációjuk folytan az első napokban nem tudtak kellően gondoskodni a foglyok számára sem élelemről, sem szállásról. Aki télen esett fogságba, az napokon át fagyoskodott és koplalt. Még jó szerencse volt, ha meghagytak zsebében egy kis dohányt, mert akkor legalább elkeseredetten füstölt és apatiával várta, mikor végezi vele a fagy, vagy az éhség. 1916. óta a Kiew melletti Darnica volt a központi gyűjtőtábor. Minden foglyot ide hurcoltak és itt határoztak sorsa felől, innen irányitották európai vagy ázsiai táborba.