Tartarin az Alpokon [antikvár]

1880. augusztus 10-én, az alpesi napnyugtának regés óráában, amelyről oly szárnyaló szavakkal emlékezik meg a Joanne-, és Baedeker-féle utikalauz, fehér tölcsérekben kavargó hóviharral párosult sűrü nehéz sárga köd burkolta be a Rigi (Regina montoium) csucsát s az óriási szállót, amely igen különös látványt nyujtott itt fönt e kopár tájon, a hires "Rigi-Kulm"-ot, amely tele volt ablakkal, mint egy csillagvizsgáló, vaskos és erős volt, mint egy fellegvár s amelyben egy napot s egy éjszakát szokott tölteni a napimádó turisták sokasága. A pazarul berendezett rettentő nagy karavánszeráj vendégei, akik fönt unatkoztak szobáikban vagy elterpeszkedve pihentek a fütőtestekből áradó langy melegben az olvasó-szobák diványain, az ebédre hivó második csengetést várva, a beigért csodák hiányában azt nézegették, miként keringenek kint a kis fehér pettyek s mint gyulnak ki a lépcsős főbejárat előtt a hatalmas oszlopos lámpák, amelyeknek világító-toronyra való kettős üveglapjai csikorogtak a szélben...