Tegnap és ma [antikvár]

Részlet:"Kandalló előtt egy asszony, két férfi. Az egyik mély karosszékben hátradűlve, látszólag csak a szivarjának a nyilt tűz felé igyekvő kékes füstjét figyeli. Szmokingban van. Kora: negyvenhárom, de nem látszik meg rajta. A másik nálánál néhány évvel fiatalabb s az olasz tengerésztisztek formaruháját viseli. Minden iránt érdeklődik, ami nem érdekli és titokban csak az asszonyt nézi. Az asszony kora húsz és negyven között, pillanatnyi hangulata után igazodik. Ezidőszerint a felső korhatárnál tart, de a tengerész csak az alsót látja. Halványkék estélyi ruha van rajta, strucctolldísszel. Egy méter selyemből kitelt az egész. Mesésen illik aranyszőke hajához. Ezt tudja is, de e pillanatban nem szeret ezzel a kérdéssel foglalkozni. A helyzet olyan, mint a filmjátékok kezdetén : a látszólagos nyugalom ellenére ott a feszültség, amelyet követni szokott a robbanás. Amióta vacsorától felkeltek, már vagy huszadszor akadt meg a beszélgetés. De mindig jött valami, ami átsegített a kínos csöndön. Most is így volt: a telefonhírmondó riadóval jelezte a következő felvonást. - Ol - szólt Cittadini, egészen röviden. - Alighanem az utolsó felvonás - jegyezte meg az asszony fellélegezve. - Háromnegyed tíz. - Mit adnak ma? Pagliacci? - Nem. Aidát."