Ügyetlen udvarló/Az utolsó leckeóra/A végrendelet/Kant filozófiája [antikvár]

Részlet az első műből: A Margit-sziget felső vendéglőjének verandáján, a künn nyaraló közönség rendes vacsoráló helyén, általános föltünést okozott, hogy Dénesházyék asztalánál a harmadik széknek ismét gazdája akadt. Ennél az asztalnál ugyanis három szék áll, egyiken rendesen özvegy Dénesházyné ül, ki a szigeten lakik, a másodikat rokona, Seregély Tekla foglalja el, a harmadikon pedig egy ideig Egry Oszkár, bankhivatalnok úr szokott elhelyezkedni. Aztán egy darabig a szék vacantiába esett, nem üldögélt rajta senki, míg legújabban Domokossy Lajos úrban, a jeles csókanosban, a széknek ismét gazdája akadt. Miképen okozhat ily egyszerű, jelentéktelen esemény föltünést? Arra való a szék, hogy elfoglalják; ha tehát ma Egry Oszkár, holnap Domokossy Lajos ül rá, az körülbelül mindegy! És mégsem mindegy! Ha a széket csupán mint tárgyat vesszük s a leülést mint tényt, az esetben úgy a tárgy, mint a tény igen köznapinak tünhetik föl, mert egy szék oly közönséges tárgy, a mily közönséges tény az, hogy elfoglalják. De ha kapcsolatba tekintjük bizonyos hatásokkal, melyeket e közönséges tárgyak és tények bizonyos emberekre gyakorolnak, nem fogunk tőlük némi jelentőséget elvitatni. S ennélfogva nem ítélhetjük el azt a fiatal nőt sem, a ki a Dénesházy asztalra pislogatva, azon változásokból, melyeken a két hölgy arcza, a szék e pályafutása alatt keresztülment, különböző következtetéseket vont le s azokat egy adag libának elfogyasztásával foglalkozó férje elébe tálalta.