Változások [antikvár]

Részlet a könyvből : Mert meghívtak szép levélben, megérkeztem, a hegyek közé, tíz óra tájban némi késéssel és mindjárt megismertem a kerítés mögött a lovakat. Kevéske hó szitált, köd inkább, de a homályon keresztül is észrevettem, hogy legjobb lovait fogta be, Zsivanovits Máté, két legszebb lovát, amiről már a levélben is írt, s akiket úgy szerettem abban a pillanatban szinte, mint őt magát. Ezután az érzések, emlékek és indulatok súlya alatt valósággal remegni kezdtem, mint aki fázik, valamilyen betegséggel küzd, s a két szemem egyszerre tele lett könnyel. Tessék elgondolni, ő maga hajtotta a lovakat, semmi kocsis, semmi parádé, csak jó meleg lábzsákok és bundák, már amennyire a homályban és hóesésben kivehettem. Hogy mit éreztem ezen kívül és abban a pillanatban, amikor Zsivanovits Mátét a visóvölgyi állomáson megöleltem, azt se leírni, sem pedig elmondani nem tudom.