Veronika kendője I-II. [antikvár]

GERTRUD VON LE FORT Akit a belső világ gyötrő küzdelme vagy elsimuló szépsége megejtett, - bűvöletben, varázslatban nyúl a könyv felé. Keresi benne a múltnak és korának, az embereknek és önmagának állandóan alakuló arcát, keresi benne az útmutatást egy magasabb, szellemibb cél felé. Nem töltötte be hivatását az a könyv, mely nem adott csattogó szárnyalást az emberi szellemnek, és nem töltötte be igazi hivatását az sem, amely legalább meg nem érintette az emberi lelket. Mi haszna az írásnak, ha a lélek nem gazdagodik vele? ha a külső és belső világ tájai nem tágulnak ki mélyebb horizontokig általa? Akár programmal szórakoztatni, akár súlyos mondanivalókkal tanítani akar az igazi könyv : meg kell találnia a reagáló lelket. Az író, aki a szellem, a belső ember igényét kielégíti, aki lényegünkig ráz meg, emel fel, nyugtat vagy tisztít meg, - értékes kapcsolatot teremt ember és világa között. A katolikus író a szellem mai világának korában szorosabbá akarja tenni ezt a földöntúli kapcsolatot, legfontosabb közölnivalója az erkölcs és a hit kérdése, a morális felemelkedés és a hitre való ébredés nyugtalansága.