Vidám irások [antikvár]

A gyászruhás asszony már nem sirt. Mozdulatlanul ült és a messzeségbe tekintett, mintha azt les né, hogy ennyi szenvedés és gyötrelem után milyen uj keserűségek közeledhetnek még feléje a fenyegető távolból. Az emberek széles körben álltak körülötte és részvéttel nézték a bánatok asszonyát. A tudósok és tíöldsek előléptek és icjy szóltak: — Minden tudományunkkal és bölcsességünkkel Téged akarunk szolgálni. Meg fogjuk vitatni miként segíthetünk rettenetes sorsodon. Ezzel elmentek és tanakodtak. És kiálltak a sorból szélesvállu ifjak s fegyveres emberek és igy szóltak: — Szólj, ha bántanak, rríi életünkkel védünk. Mikor elmentek, döngött lépteik alatt a padló. Jöttek asszoiiyok és a fülébe dugtak vigasztaló szavakat: — Imádkozunk érted. A jóságos Isten majd megsegít. Kendőjükbe rejtették zokogásukat és sietve távoztak. 3