Világbajnokok [antikvár]

Részlet a könyvből: A fedett pálya üres volt, de a lejtős kanyarodóról, amelynek csak a kijárata volt látható, lábdobogás hallatszott, s egy-kettőre két fehérruhás versenyző bukkant elő. Az egyik kihúzta testét, hogy lassítson, ugyanabban a pillanatban a másik előreszökkent; a kezük érintette egymást és szétvált. - Stafétát futnak? Az előttem megálló versenyző lélegzete annyira kifulladt, hogy csak a fejével biccentett. Fent széles, alul sovány testű férfi volt, szőrös, barnabőrű, haja fekete és göndör, álla kék, nem atléta, de a szemében, ebben az annyira elbágyadt szemben akkora dicsőségszomj égett, hogy biztos lehettem, inkább ájultan esne össze, semhogy a stafétarudat egyetlen pillanatnyi késéssel adja át utánakövetkező társának. - Rajta, Brodsky, jó formában leszünk! Egy alig elsuttogott ha! ha! a válasz. Két lába dülöng. Valósággal már hányni készül a fáradtságtól. A másik versenyző, aki az ő helyét elfoglalta volt, most megjelent az alacsony, villannyal világított folyosóban, ő is másodmagával: ahogy lefékezte legszédítőbb tempóig lendült iramát, társának árnya leszakadt róla, s egyedül merült el az alagútban...