Vörös és fekete [antikvár]

Részlet a könyvből: "Stendhal a legszembeszökőbb példa arra, hogy miként torzíthatja ét a kritika egy író arculatát - írta Maxim Gorkij. Valóban, alig van író, akinek korában és halhatatlanságában több félreértéssel és rágalommal kellett volna megküzdenie. Írói erényeit a Bourbonok, a restauráció korának reakciós erői és romantikus bértollnokai előbb nevetségessé próbálták tenni, később elhallgatták. De a „Vörös és fekete?' és a ,J?ármai Certosa" művészete kiállta az idők próbáját. Az évtizedes részvétlen hallgatást, a kor és a világirodalom egyik legnagyobbja, Balzac törte meg és elismerő szavát az ötvenes években Taine hódoló tanulmánya követte. A Párrmai Certosa megjelenésekor Balzac méltón és mélyen jellemezte Stendhalt, a restauráció korának nagy ábrázolóját és kritikusát. Balzac szerint Stendhal regényei az eszmények irodalmát gazdagítják, a művészetnek azt az irányát, amelynek művészi elődei és felvilágosult eszméi a XVII-ik és XVIII-ik századot nevelték."