A pálya végén [antikvár]

A PÁLYA VÉGÉN 1913 AUGUSZTUS 15 No, ezt sem hittem volna sohasem, Hogy földi életemben valaha Megülök ilyen szépen, csöndesen! Ki egykor csak az izgalmat kívántam, És a gyönyört is mindig ott kerestem A szenvedélyek rontó viharában: Most üldögélek jó meleg napon, És nézegetem a bomló világot, És nincs más vágyam, csak a - nyugalom. Köröttem lomb suttog, szellők zenélnek, Én meg tűnődőm az elmultakon, Miközben lelkem árnyakkal beszélget. Édes megnyugvás ily békében élni, A tűnt napokkal csöndben leszámolni És a jövőtől semmitsem remélni;