Anthologia I. [antikvár]

A Kisfaludy-Társaság, bár működését kezdettől fogva a határozott nemzeti irány jellemzi, mindig különös gondot fordított a külföldi irodalmak ismertetésére, idegen nemzetek értékesebb irodalmi műveinek átültetésére. Az a magas szempont vezette ebben, hogy ha a régi irodalom és népköltészet kettős forrásából merítve, híven megőrizzük faji jellegünket s nemzeti egyéniségünk értékes sajátságait: bízvást kitárhatjuk lelkünket az idegen irodalmi hatásoknak, melyek szélesebb látkört nyitnak, eszméket keltenek, színesebbé, gazdagabbá s egyetemesebbé teszik irodalmunkat, közelebb vive a fejlődésnek ahhoz a legmagasabb fokához, hol a nemzeti az örök emberivel ölelkezik. Shakspere és Moliére összes művein kívül a külföldi költői remekek egész sora jelent meg nyelvünkön a Kisfaludy-Társaság kiadásában; nehány évvel ezelőtt pedig fölmerült az eszme, nem volna-e czélszerű a nyugot-európai nemzetek újabb költészetét egymásután, kezdve a franczián, majd áttérve az angol, olasz és német költészetre, egy-egy tervszerűleg összeállított, a jellemző sajátságokat lehető élesen kidomborító anthologiában bemutatni a hazai közönségnek? A magyar műfordítói munkásság elég gazdagnak látszott arra, hogy belőle tetszés szerint válogathassunk, s számítottunk jelenlegi műfordítóink buzgalmára is, hogy az előre megállapított tervben mutatkozó hézagokat ki fogják tölteni.