Bővebb ismertető
Esőcseppek
Esőcseppeket iszom, ha szomjazom,
és hagyom, hogy a napsugár verje arcomat,
s fejemet a nedves fűcsomókra hajtom.
Mit is tehetne az,
aki csak szúrós gondokat
szoríthat magához?
Hajnah harapok, ha éhezem,
belesüppedek a meleg földbe,
mintha közöm se lenne
az acsarkodó, földúlt tömeghez.
Merénylet, pusztulás, aknák robbanása,
a nyughatatlan vér torzszülöttje
nekem már nem árthat,
de mégis féltőn figyelem
az elüldözött páriákat.
Sem a fagyos tél, sem a perzselő nyár
nem ad már lüktető biztatást,
csak felhőket mintáz a homlokomon
A természetbe vágyom vissza,
ahol gyöngéden simogat
a lehajló barkaág,
az erdő az otthonom, a hazám!
Oda menekülök, ahol érzem
a fenyők gyantaillatát.
Zihálva futok,
s lépteim nyomát
fölissza a szétpergő homok.