Bacsik Katalin

Körforgásban „Nem találod meg az utat, ha magad nem válsz úttá" (Zen-buddhizmus tana) Mindenki hajszolja magát, többre vágyik, s néha igaz, emberi szóra, ezért rója a göröngyös földeket, elnehezült testét bozótba fúrva. Tétován baktat, keresgél, és gyakran riadtan...

Azoknak, akik még olvasnak is Magam, magunk ellen beszélek.Azoknak ajánlom ezt a verseskötetet, akik - a televízió nézése mellett - még olvasnak is. Ráadásul verseket.Azokban az emberekben, akikben érzelem van és ezt kiírják magukból, ezzel mintegy osztozva és kiszolgáltatva...

Esőcseppek Esőcseppeket iszom, ha szomjazom, és hagyom, hogy a napsugár verje arcomat, s fejemet a nedves fűcsomókra hajtom. Mit is tehetne az, aki csak szúrós gondokat szoríthat magához? Hajnah harapok, ha éhezem, belesüppedek a meleg földbe, mintha közöm se lenne az...

Körök a homokban Köröket rajzolok a homokba, befelé egyre kisebbé válnak, majd elsöpri őket az őszi szél -és nem marad más, csak a múlt árnya. 2007 Rezignáció A múlt ága fölöttünk rezdül, suhan az idő nesztelenül, elbújva az éjszaka mélyén. A jelen csak rozoga...

VAsvíme Hányszor megcsodáltam a park vaskapuját! Rajta kusza indák, hajlított virágok fonódtak össze játékosan, könnyedén, amit háromszáz évvel ezelőtt alkotott meg a szorgalmas emberi kéz. Magam előtt látom a tüzes vasat, amely összetömörült örökre. Télen jég...