Georgica [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Életének utolsó előtti évtizedében Vergilius feltehetőleg nápolyi birtokán, hét évig dolgozott ezen a tankölteményen, amelyben a Bucolicák felszabadult, könnyed hangnemét egy nagyobb, komolyabb alkotás szolgálatába állította. A költő megvallottan Hésziodoszt tekintette munkájában mintaképének, s különösen sokat köszönhet Lucretius művének, amelyre a Georgica mintegy válaszul készült. Nem agronómiai szakmunka tehát, hanem a földművelés dicséretével, Augustus és Itália magasztalásával a császár társadalmi reformterveit és a principátus ideológiai stabilizálását szolgálja. Ahogy az eclogákban a békevágy, itt az újonnan megteremtett béke öröme szólal meg, s mellette felhangzik a természet és a természet titkait kutató ember - az epikuroszi eszménykép - dicsérete: "Mily boldog, ki a dolgok okát ismerni tanulta."