Görög versek [antikvár]

. , • - -•'--V ¦ . - : ¦ - "¦w fe. ^ - ¦ ¦ • : ¦ „ ¦¦ ' ELŐSZÓ Antológiánk^ közel másfélezer esztendő kertjéből szedve virágait, az ógörög költészet egész történetéről ad vázlatos képet. Sorrendjét nem a szoros időrend, hanem a fejlődés üteme, a költészet egymásután kibomló alapformáinak sorrendje szabta meg. A görög költészetnek nincs régebbi emléke Homérosnál, de kezdetlegesebb, tehát fejlődéstörténetileg mégiscsak „Ho"íiéros-előtti" formái vannak, melyek világosan \italnak a költészet kettős ősforrására, a munkára, melyben az emberi mozdulatok ritmusa érvényesül, és az ünnepre, mely a természet mozgását ritmizálja. De ha a görög költészet története egybeesnék az eposz történetével, mégse lehetne fejlődésről beszélnünk. Hiszen Hésiodos sem tökéletesebb például Homérosnál, de társadalmi ör^tudata és egyben költői személyessége fejlettebb. Amikor az eposz elvirág-zik, előtérbe lép a költői személyiség s a lírai műfajok sokoldalú kibontakozását teszi lehetővé. Majd a Dionysos-ünnep dithyrambosaiból kifejlődik a tragédia, de ném Homéros támogatása nélkül — Aischylos maga is „Homéros gazdag asztalán szedett morzsáknak" nevezi a