Heine költeményei [antikvár]

A német romantikus költészet 1825-ben ünnepelte legszebb napjait. A bámulók csapatja tolongott körülte, az irodalom és kritika versenyterén minden lovag saját szineivel paripázott; a királyok tetszés-mosolylyal üdvözölték, mert a romantika tömjénfüsttel áldozott, s még a diplomaták is kegyeikbe fogadták, mert a népekkel elfeledteté a szabadság gondolatát. Ekkor fényes képzelemmel, ragyogó szellemmel egy költő lépett fel, s a romantika buzgó lovagjának hirdette magát. De fájdalom, csakhamar rájött, hogy egy összeesett, agg szűz érdekében emelt lándzsát, ahelyett, hogy a virágzó szépség bájaiért küzdött volna. Ez az ifju Heine Henrik volt...