Isten felé [antikvár]

Kedves Barátom! Első verseim a te lapodban, az általad egykor annyi szeretettel és gonddal szerkesztett Fővárosi Lapokban jelentek meg, melynek aztán évtizedeken keresztül mindvégig szorgalmas, hű munkatársa maradtam. Költői pályafutásomnak jóformán minden emléke hozzá füződik e laphoz s így a te nevedhez is. Hozzám írt és hiven megőrzött leveleid egész tömege bizonyítja, hogy kezdettől fogva rokonszenvvel, atyai jósággal kisérted lépteimet, - soha nem bénítottál, mindig serkentettél, emeltél. Hálával gondolok rád, Azok közé a kevesek közé tartozol, kik több jót tettek, mint amennyit róluk tudnak s kevesebb elismerésben részesültek, mint amennyit megérdemlenének. Én nem akarok hálátlan lenni. Benső szükségét érzem annak, hogy tartozásomnak legalább egy kis részét lerójjam...