kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Ábrányi Emil - Költemények [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/730/4113730.jpg "Ábrányi Emil - Költemények [antikvár]")
Költemények [antikvár]
Ábrányi Emil, Balla Ignác, Bán Aladár, Bartók Lajos, Czóbel Minka, Endrődi Sándor, Erődi-Harrach Béla, Falu Tamás, Farkas Imre, Feleki Sándor, Gárdonyi Géza, Gyóni Géza, Gyökössy Endre, Harsányi Kálmán, Havas István, Jakab Ödön, Juhász Gyula, Kiss József, Koroda Pál, Kozma Andor, Lampérth Géza, Makai Emil, Móra Ferenc, Nógrádi Pap Gyula, Petri Mór, Pósa Lajos, Reményik Sándor, Reviczky Gyula, Sas Ede, Szabolcska Mihály, Szathmáry István, Szávay Gyula, Torkos László, Váradi Antal, Vargha Gyula, Zemplényi Árpád
A Petőfi-Társaság fönnállásának ötvenedik évét ezzel vélte legméltóbban megünnepelni, ha erre az alkalomra egy sorozatos kiadványban bemutatja tagjainak irodalmi munkásságát. A szép terv megvalósítását a Singer és Wolfner irodalmi intézet rt. áldozatkészsége tette lehetővé. Így a Magyar írómesterek 12 kötete a Társaság és az irodalmi intézet közös munkájának eredménye. A szerkesztés föladatát a Társaság részéről az elnökség (elsősorba Császár Elemér alelnök), az irodalmi intézet...
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
1840 Ft
Részletesen erről a termékről
Bővebb ismertető
A Petőfi-Társaság fönnállásának ötvenedik évét ezzel vélte legméltóbban megünnepelni, ha erre az alkalomra egy sorozatos kiadványban bemutatja tagjainak irodalmi munkásságát. A szép terv megvalósítását a Singer és Wolfner irodalmi intézet rt. áldozatkészsége tette lehetővé. Így a Magyar írómesterek 12 kötete a Társaság és az irodalmi intézet közös munkájának eredménye. A szerkesztés föladatát a Társaság részéről az elnökség (elsősorba Császár Elemér alelnök), az irodalmi intézet részéről Fodor Gyula végezte.
A szerkesztő-bizottság azt szerette volna, ha a Társaság minden tagja egy egész kötettel szerepelhetett volna ebben az ünnepi kiadványban, de erre gondolni sem lehetett. Nemcsak a jelen gazdasági viszonyai miatt, hanem még inkább azért, mert a tagok jó része nem volt abban a helyzetben, hogy egész kötetre való, eddig még meg nem jelent anyagot bebocsáthatott volna a szerkesztőség rendelkezésére. Mégis sikerült tizenegy tagunknak nagyobbszabású munkáját vagy elbeszélés-gyűjteményét 9 kötetben megjelentetni. A Társaság többi tagja kisebb dolgozatokkal szerepel a gyűjteményben. Ezeket a dolgozatokat műágak szerint három csoportra különítve, ugyanannyi anthologia-kötetben bocsátjuk a közönség elé. Jelen kötet a Társaság lírikusait szólaltatja meg, mégpedig nemcsak az élőket, hanem a holtakat is. A kegyetlen Halál ugyanis az utolsó évtizedekben éppen a lírikusokkal bánt el a legzordonabbul. Míg a társaság elbeszélőinek sorából csak egypáran dőltek ki - igaz, hogy köztük a nagyok nagyjai; míg essayistái jórészt mind elkerülték pusztító kezét: lirikusainkat valósággal megtizedelte, s a fiatalabb, sokat ígérő vagy már ki is bontakozott tehetségek sem tudják feledtetni a veszteséget.
Termékadatok
Cím: Költemények [antikvár]
Szerző:
Ábrányi Emil
,
Balla Ignác
,
Bán Aladár
,
Bartók Lajos
,
Czóbel Minka
,
Endrődi Sándor
,
Erődi-Harrach Béla
,
Falu Tamás
,
Farkas Imre
,
Feleki Sándor
,
Gárdonyi Géza
,
Gyóni Géza
,
Gyökössy Endre
,
Harsányi Kálmán
,
Havas István
,
Jakab Ödön
,
Juhász Gyula
,
Kiss József
,
Koroda Pál
,
Kozma Andor
,
Lampérth Géza
,
Makai Emil
,
Móra Ferenc
,
Nógrádi Pap Gyula
,
Petri Mór
,
Pósa Lajos
,
Reményik Sándor
,
Reviczky Gyula
,
Sas Ede
,
Szabolcska Mihály
,
Szathmáry István
,
Szávay Gyula
,
Torkos László
,
Váradi Antal
,
Vargha Gyula
Zemplényi Árpád
Kötés: Aranyozott félbőr kötés
Méret: 130 mm x 190 mm
Gárdonyi Géza (eredeti nevén Ziegler Géza, Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között.
Gárdonyi Géza Gárdony-Agárdpusztán született. Édesapja Ziegler Sándor Mihály (1823-1879), édesanyja Nagy Terézia (1840. Március 21.-1926.) parasztsorba süllyedt szőlősgyöröki római katolikus kurtanemesek sarja. A szülők 1860. December 8.-án házasodtak össze, mely házasságból hét gyermek született. Egy lány és hat fiú. A hét gyerekből csupán Gárdonyi Géza és két öccse élte meg a felnőtt kort.
Gárdonyi Géza 1868 végén, Budán kezdte meg elemi iskolai tanulmányait, majd 1874-1875 között a sárospataki református kollégiumba járt.1876-ban a budapesti Calvin téri református gimnáziumban folytatta tanulmányait. Mivel édesapja egy megalkuvásra képtelen, lázadó ember volt, sehol nem tűrték meg hosszabb távon a munkaadói, így a család állandó vándorlásra kényszerült. Összesen 16 településen éltek rövidebb-hosszabb ideig.1878-ban Gárdonyi Géza leérettségizett, majd az Egri Érseki Katolikus Tanítóképző Intézet növendéke lett. 1882-ben szerezte meg népiskolai tanítói oklevelét. A különböző vidéki iskolákban való tanítás egyre nyomasztóbb hatással volt rá.
Mindeközben több lap is közölte kisebb nagyobb rendszerességgel írásait, verseit, elbeszéléseit. 1885 februárjában végre a pécsi Dunántúl című lap külső munkatársa lehetett.
1885 októberében lemondott kántortanítói állásáról, majd még ugyanennek a hónapnak a végén házasságot kötött Csányi Máriával. Az ifjú pár Győrben telepedett le, és itt is indult útjára Gárdonyi Géza igazi újságírói pályafutása.
Rövid életű házasságából négy gyermek született, majd 1892-ben különváltak. 1897-ben Egerbe költözött édesanyjával és haláláig ott is élt.
Gárdonyi Géza pályája során számos írói álnevet használt, különösen újságírói tevékenysége kapcsán, később pedig a gyermekmeséi fejlécén. A Gárdonyi Géza nevet első ízben 16 éves korában használta, melyet a születési anyakönyvezési helyszíne (Gárdony) után választott.
Számtalan művet írt, legnagyobb sikereit a történelmi regényeivel aratta, mint az Egri csillagok (1901), Isten rabjai (1908) vagy a Láthatatlan ember (1902).
Gárdonyi Géza Gárdony-Agárdpusztán született. Édesapja Ziegler Sándor Mihály (1823-1879), édesanyja Nagy Terézia (1840. Március 21.-1926.) parasztsorba süllyedt szőlősgyöröki római katolikus kurtanemesek sarja. A szülők 1860. December 8.-án házasodtak össze, mely házasságból hét gyermek született. Egy lány és hat fiú. A hét gyerekből csupán Gárdonyi Géza és két öccse élte meg a felnőtt kort.
Gárdonyi Géza 1868 végén, Budán kezdte meg elemi iskolai tanulmányait, majd 1874-1875 között a sárospataki református kollégiumba járt.1876-ban a budapesti Calvin téri református gimnáziumban folytatta tanulmányait. Mivel édesapja egy megalkuvásra képtelen, lázadó ember volt, sehol nem tűrték meg hosszabb távon a munkaadói, így a család állandó vándorlásra kényszerült. Összesen 16 településen éltek rövidebb-hosszabb ideig.1878-ban Gárdonyi Géza leérettségizett, majd az Egri Érseki Katolikus Tanítóképző Intézet növendéke lett. 1882-ben szerezte meg népiskolai tanítói oklevelét. A különböző vidéki iskolákban való tanítás egyre nyomasztóbb hatással volt rá.
Mindeközben több lap is közölte kisebb nagyobb rendszerességgel írásait, verseit, elbeszéléseit. 1885 februárjában végre a pécsi Dunántúl című lap külső munkatársa lehetett.
1885 októberében lemondott kántortanítói állásáról, majd még ugyanennek a hónapnak a végén házasságot kötött Csányi Máriával. Az ifjú pár Győrben telepedett le, és itt is indult útjára Gárdonyi Géza igazi újságírói pályafutása.
Rövid életű házasságából négy gyermek született, majd 1892-ben különváltak. 1897-ben Egerbe költözött édesanyjával és haláláig ott is élt.
Gárdonyi Géza pályája során számos írói álnevet használt, különösen újságírói tevékenysége kapcsán, később pedig a gyermekmeséi fejlécén. A Gárdonyi Géza nevet első ízben 16 éves korában használta, melyet a születési anyakönyvezési helyszíne (Gárdony) után választott.
Számtalan művet írt, legnagyobb sikereit a történelmi regényeivel aratta, mint az Egri csillagok (1901), Isten rabjai (1908) vagy a Láthatatlan ember (1902).
Móra Ferenc (Kiskunfélegyháza, 1879. július 19. – Szeged, 1934. február 8.)
Író, újságíró, muzeológus, a „tiszteletbeli makói”.
Szegényparaszt családból származott, apja Móra Márton foltozó szűcslegény, majd szűcsmester, anyja Juhász Anna kenyérsütő asszony volt. Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de segédtanárként csupán egy évig tanított a Vas vármegyei Felsőlövőn.
Innen még a század elején a Szegedi Napló munkatársaként került Szegedre. A lapnak 1913–1919 között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amelyik nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. 1904-től a Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa volt, emellett a régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett, 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte. Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után a múzeum igazgatója lett.Móra Ferenc 1911 - 1920 között a Szeged szabadkőműves páholy tagja volt, számos tisztséget betöltött, avató beszédeket tartott és szabadkőműves verseket írt.
Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A kunágotai sírok (Régészeti tanulmány. Szeged, 1926).
Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. 1922-től a Világ c. liberális napilap munkatársa volt, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa volt.
Móra Ferenc tagja volt a Dugonics Társaságnak, a Petőfi Társaságnak, a Szegedi Múzeumbarátok Egyesületének, a Magyar Szabadkőművesek Társaságának, valamint a Kisfaludy Társaságnak. 1934-ben, Szegeden halt meg.
Író, újságíró, muzeológus, a „tiszteletbeli makói”.
Szegényparaszt családból származott, apja Móra Márton foltozó szűcslegény, majd szűcsmester, anyja Juhász Anna kenyérsütő asszony volt. Tanulmányait – a család szegénysége miatt – nehéz körülmények között végezte. A budapesti egyetemen földrajz-természetrajz szakos tanári diplomát szerzett, de segédtanárként csupán egy évig tanított a Vas vármegyei Felsőlövőn.
Innen még a század elején a Szegedi Napló munkatársaként került Szegedre. A lapnak 1913–1919 között főszerkesztője volt, majd haláláig állandó munkatársa maradt. Ez volt jóformán az egyetlen hírlap, amelyik nem állt a világháborús propaganda szolgálatába. 1904-től a Somogyi-Könyvtár és a Közművelődési Palota tisztviselője, könyvtárosa volt, emellett a régészetre is szakosodott, ásatásokat végzett, 1908-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége által szervezett régészeti tanfolyamot is elvégezte. Tömörkény István 1917-ben bekövetkezett halála után a múzeum igazgatója lett.Móra Ferenc 1911 - 1920 között a Szeged szabadkőműves páholy tagja volt, számos tisztséget betöltött, avató beszédeket tartott és szabadkőműves verseket írt.
Komoly értéket jelentenek az Alföldön és főleg a Szeged körüli őskori településeken ásatással feltárt anyagokról szóló beszámoló jellegű tanulmányai: A kunágotai sírok (Régészeti tanulmány. Szeged, 1926).
Hírlapi cikkei, gondosan szerkesztett és tökéletes stilisztikai bravúrral felépített tárcái a szegedi Délmagyarország hasábjain jelentek meg. 1922-től a Világ c. liberális napilap munkatársa volt, majd annak megszűnése után a Magyar Hírlapban jelentek meg tárcái, az utóbbinak haláláig főmunkatársa volt.
Móra Ferenc tagja volt a Dugonics Társaságnak, a Petőfi Társaságnak, a Szegedi Múzeumbarátok Egyesületének, a Magyar Szabadkőművesek Társaságának, valamint a Kisfaludy Társaságnak. 1934-ben, Szegeden halt meg.
Pósa Lajos (Radnót, 1850. április 9. – Budapest, 1914. július 9.) a magyar gyermekirodalom klasszikusa, dalszerző.
Egyszerű református földművelő szülők gyermeke, akik az eszes fiút szegényes anyagi viszonyaik ellenére is taníttatták. A gimnázium hat osztályát Rimaszombatban végezte, a két felsőt Sárospatakon, majd a budapesti egyetem bölcseleti karán a tanári pályára készült és a rendes tanfolyamot el is végezte. Ezalatt folyton súlyos anyagi bajokkal küzdött. Mint egyetemi hallgató óraadással és a lapokba írogatással tartotta fenn magát. Öröme, vigasztalása a költészet volt; sőt feláldozta ez ábrándjának már-már biztosított életpályáját is. Volt kisegítő-tanár a fővárosi reáliskolában (a belvárosban, meg a Józsefvárosban is) egy évig; de egyrészt beteges volt, másrészt pedig mindenáron költő akart lenni. Felhagyott tehát a kenyérpályával és folyton írt. Írói pályáját a Tóth Kálmán szerkesztette Bolond Miska c. humorisztikus lapnál kezdette az 1870-es évek elején mint rendes belső munkatárs; ily minőségben 1875-ig Csernátoni Ellenőrjébe is dolgozott, majd a Toldy István szerkesztésében megjelent Nemzeti Hírlaphoz került és 1881-től a Szegedi Napló munkatársa volt. Majdnem kivétel nélkül minden napi és hetilapba s folyóiratba írt, a fővárosiakon kívül számos vidékibe is. Mint munkatárs és segédszerkesztő Szegeden 1889 végéig működött, amikor mint már országszerte ismert gyermekköltőt a Singer és Wolfner cég egy megindítandó gyermeklap szerkesztőjéül meghívta Budapestre. Szegeden arany tollal tisztelték meg, eljöttekor pár száz gyermek arcképéből albumot nyújtottak át neki s a város intelligenciája búcsúünnepet rendezett tiszteletére. Ezután Budapesten működött, Benedek Elekkel együtt megindította az első irodalmi értékű gyermeklapot Az Én Újságom címmel, s annak szerkesztője volt.
A gyermekköltészet mellett kiválóan a hazafias lírát művelte, nevezetes politikai események alkalmával gyakran adva kifejezést a hazafiérzésnek. Ilynemű költeményeinek lelkesítő hatása alatt határozták el és kötelezték magukat a gyorokménesi szőlőbirtokosok, hogy a költőt minden évben Lajos napján egy hordó ménesi borral tisztelik meg. Az első évi tiszteletadót 1896-ban külön küldöttség művészileg faragott hordóban adta át egy írói estélyen az ún. Pósa-asztalnál. 1901-ben megházasodott és anyja halála után feleségével együtt Radnótra költözött, azonban alig egy év múlva ismét visszatért a fővárosba. 1892-ben a Petőfi-társaság tagjának választotta.
Számos verskötete és több mint 50 kötetnyi gyermekverse jelent meg. Mintegy 800 dalt írt, ebből vagy 400 meg van zenésítve; a legtöbb magyar dallamszerző felhasználta szövegeit, leginkább azonban Dankó Pista és Lányi Géza. Műveit számos idegen nyelvre lefordították.
Egyszerű református földművelő szülők gyermeke, akik az eszes fiút szegényes anyagi viszonyaik ellenére is taníttatták. A gimnázium hat osztályát Rimaszombatban végezte, a két felsőt Sárospatakon, majd a budapesti egyetem bölcseleti karán a tanári pályára készült és a rendes tanfolyamot el is végezte. Ezalatt folyton súlyos anyagi bajokkal küzdött. Mint egyetemi hallgató óraadással és a lapokba írogatással tartotta fenn magát. Öröme, vigasztalása a költészet volt; sőt feláldozta ez ábrándjának már-már biztosított életpályáját is. Volt kisegítő-tanár a fővárosi reáliskolában (a belvárosban, meg a Józsefvárosban is) egy évig; de egyrészt beteges volt, másrészt pedig mindenáron költő akart lenni. Felhagyott tehát a kenyérpályával és folyton írt. Írói pályáját a Tóth Kálmán szerkesztette Bolond Miska c. humorisztikus lapnál kezdette az 1870-es évek elején mint rendes belső munkatárs; ily minőségben 1875-ig Csernátoni Ellenőrjébe is dolgozott, majd a Toldy István szerkesztésében megjelent Nemzeti Hírlaphoz került és 1881-től a Szegedi Napló munkatársa volt. Majdnem kivétel nélkül minden napi és hetilapba s folyóiratba írt, a fővárosiakon kívül számos vidékibe is. Mint munkatárs és segédszerkesztő Szegeden 1889 végéig működött, amikor mint már országszerte ismert gyermekköltőt a Singer és Wolfner cég egy megindítandó gyermeklap szerkesztőjéül meghívta Budapestre. Szegeden arany tollal tisztelték meg, eljöttekor pár száz gyermek arcképéből albumot nyújtottak át neki s a város intelligenciája búcsúünnepet rendezett tiszteletére. Ezután Budapesten működött, Benedek Elekkel együtt megindította az első irodalmi értékű gyermeklapot Az Én Újságom címmel, s annak szerkesztője volt.
A gyermekköltészet mellett kiválóan a hazafias lírát művelte, nevezetes politikai események alkalmával gyakran adva kifejezést a hazafiérzésnek. Ilynemű költeményeinek lelkesítő hatása alatt határozták el és kötelezték magukat a gyorokménesi szőlőbirtokosok, hogy a költőt minden évben Lajos napján egy hordó ménesi borral tisztelik meg. Az első évi tiszteletadót 1896-ban külön küldöttség művészileg faragott hordóban adta át egy írói estélyen az ún. Pósa-asztalnál. 1901-ben megházasodott és anyja halála után feleségével együtt Radnótra költözött, azonban alig egy év múlva ismét visszatért a fővárosba. 1892-ben a Petőfi-társaság tagjának választotta.
Számos verskötete és több mint 50 kötetnyi gyermekverse jelent meg. Mintegy 800 dalt írt, ebből vagy 400 meg van zenésítve; a legtöbb magyar dallamszerző felhasználta szövegeit, leginkább azonban Dankó Pista és Lányi Géza. Műveit számos idegen nyelvre lefordították.
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............