Költemények II. [antikvár]

Részlet: A GYERMEK Elmult a csatazaj. - Mint ár, mely hömpölyög: Vér, halottak, könyek s égő házak között Tovatünt az ellen, - észak durva népe. Szikrázott, villogott a sötétség szárnyán. A gyermek ott maradt egyedül és árván. Beteg volt, nyomorék. Azért élni hagyták. Helyette megölték szegény édes anyját. Egygyel több kevesebb: nem kell számba venni! Neki: mindene volt, de azoknak: semmi. Megölték. Látta. - Oh, előtte lebegett Mostan is a rémes, iszonyu jelenet, Ahogy üvöltözve, vadul berohantak Az aljas, a cudar, a zsivány hadaknak Legalja, szemetje, hazza, söpredéke - Szentségtörő rablók a kicsiny szentélybe...