Michelangelo versei [antikvár]

Michelangelo, a költő"Nem Michelangelo a szobrász vagyok, hanem Michelangelo Buonarroti. Soha nem tartoztam azok közé a festők, szobrászok közé, akik üzletet csinálnak művészetükből. Mindíg óvakodtam ettől, ahogyan fajtám becsülete kívánja. S ha akaratom ellenére pápákat szolgáltam, csak azért volt, mert kitérnem nem lehetett."Ez a fajta: régi firenzei polgárcsalád, "nemes, mint akárki más nemes"; a város évkönyvei a középkor derekától fogva emlegetik. Komoly tisztviselők kerültek ki belőle: a nagyapa 1456-ban a signoria tagja. A mester számontartja őseit, büszke származására, Canossa grófjaival való állítólagos - megcáfolt - rokonságára, rendje előjogává tenné hivatását is: nemeseknek kellene gyakorolniuk, nem plebejusoknak.Az apa? Az apának nincsenek ilyen magas fogalmai a művészetről. 1473-ban, a buonuomini kollégiumának, a signoria mellett működő, tizenkét polgárból álló tanácsnak tagja; 1474-től két Singarna-völgyi városka, Caprese és Chiusi podestája. Hegyes, sziklás táj ez, a Tiberis forrásvidéke; jelentéktelen folyócska csupán, amikor a Singarna beléje ömlik. Lodovico Buonarroti elfoglalja állását; felesége, a tizennyolc esztendős Francesca, bár viselős, lóháton megy utána; útközben baleset éri: a ló fölbotlik, egy darabon maga után vonszolja; komolyabb baja szerencsére nem esik...