Szerelmes versek [antikvár]

Az e könyvben bemutatott versek fordítója körülbelül tizenöt év óta foglalkozik Lenau lírájával. 1902-ben, amikor a délvidéki irodalmi körök, karöltve a budapesti szellemi központok kiküldöttjeivel, ünnepelték a költő születésének századik évfordulóját és felavatták Csatádon Radnay Lenau-szobrát, - a fordító, akkor temesvári lapszerkesztő, a Szabad Lyceumban ismertette Délmagyarország szülöttjének műveit és különösen szerelmi életét, melynek tragikuma körül egész irodalom keletkezett s ez előadások keretében saját fordításában mutatott be néhányat Lenau szerelmes verseiből. Az évek során, de különösen a közelmultban, fordításait nagyobb arányban folytatta s ennek a munkájának gyümölcsét bocsátja e kis gyűjteményben a magyar olvasóközönség elé. A hetvenhárom vers között képviselve van a költő harminc éves dalolásának minden időszaka. Egyébként a kiválasztást nem irányitotta más, mint az egyes versek szépsége és az, hogy mennyire volt képes a forditó az eredetinek hangját, formáját, ritmikáját magyar nyelvre átültetni és a tőle telhető egyszerüséggel és közvetetlenséggel lehetőleg Lenau hangján tolmácsolni. Szigoruan ragaszkodva az eredeti ritmikához és versformához, mely a legmüvészibb változatokban jelentkezik, ezzel a fordító maga nehezítette meg munkáját és határt szabott az átültetés terjedelmének. Hat-hét háborus vagy katonás tárgyu versen kivül, - melyekre az aktualitás vitte a forditó tollát, - kizárólag Lenau szerelmes versei kaptak helyet e kis gyüjteményben, közöttük két vers kivételével, az egész hires "Liebesklänge"-sorozat, a "Huszárdalok" és a "Nádi dalok".