Bővebb ismertető
Előszó
E verseskötet válogatás és ízelítő egy hatalmas gyűjteményből, amelyet a Szent Gellért Kiadónál nemrég megjelent „Auschwitzi Napló" írója, clr. Kardos Klára állított össze (Szent Gellért Kiacló). A szegedi egyetemen Sík Sándornak volt előbb növendéke, azután hosszú időn át hűséges munkatársa, - még a professzornak az egyetemről való eltávolítása után is, egész életén keresztül.
Karclos Klára mélyen hívő, lánglelkű keresztény volt, aki önként vállalta az elhurcoltatást 1944-ben, hogy üldözött honfitársainak lelkileg segítségére legyen a megpróbáltatásokban. Nem tudom, hogy ismerte-e ezt a nagyon kifejező és a lényegre mutató mondást: ,Jobb akármilyen kicsi fényt gyújtani, mint csak a sötétségre panaszkodni", de ő pontosan ezt cselekedte, amikor nem élt a rejtőzködés felkínált, biztonságos lehetőségeivel.
Életének ezt a reá nagyon jellemző epizódját természetesen nem Karclos Klárától hallottam - ő nem dicsekedett soha, pedig sokszor végzett hősies feladatokat, - hanem főnökétől (és „Gazdájától" - ahogy Klára olyan gyöngéd szeretettel és humorral nevezte), Sík Sándortól.
Alihoz is, hogy ezt a nagy versgyűjteményt összeállítsa, nagy akaraterő és nem kis elszántság kellett. Képzeljük el, mit jelentett 50 évvel ezelőtti eszközökkel legépelni 1679 verset 1636 oldalon, magáról a gyűjtő munkáról nem is beszélve. S mindezt „ingyen és bérmentve", csupán a keresztény értékek, és az igényes irodalom iránti elkötelezettségből és a munkálkodóra jellemző akaraterővel és lelkesedéssel. Ezt a hatalmas versmennyiséget három kötetben összegyűjtve adta át nekem, mint hajdani tanítványának és lelki „rokonának": megőrzésre és kamatoztatásra. Minden kötethez szakszerű, 8-10 oldalas bevezetést is írt, amelyekből egy kis részletet idézünk az alábbiakban. (A kötetek címe: I. A pap verseskönyve; II. A hivatás; III. Testvérek.).
József Attila (Budapest, Ferencváros, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)
Huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az élet kegyetlen volt vele, hisz félárva gyermekkora tele volt lemondással, brutalitással felnőttként szembesült a meg nem értéssel és öngyilkossága (tragikus balesete?) körül is találhatóak ellentmondások.
József Attila 1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban. Apja Josifu Aron (1871-1937) szappanfőző munkás, anyja Pőcze Borbála (1875-1919) mosónő. József Attila hatodik gyermekként született, ekkor azonban már csak két nénje, Jolán és Eta élt. Apja 1908-ban elhagyta családját. A kisfiút a Gyermekvédő Liga 1910-ben parasztcsaládhoz adta nevelésre Öcsödre; 1912-ben tért vissza Budapestre. A Ferencvárosban szegény proletársorban éltek. Édesanyja rákban halt meg, ezután fia egész életét végigkíséri a fájdalom. Jolán férje, Makai Ödön lett az alig 14 éves fiú gyámja. 1920-ban Makóra került gimnáziumba, nyaranta munkát vállalt. 1922-ben öngyilkosságot kísérelt meg. Megismerkedett Juhász Gyulával, az ő segítségével és előszavával jelent meg első verskötete (Szépség koldusa). 1923-ban a Nyugat is közölte verseit. 1924-ben a szegedi egyetem magyar-francia szakára iratkozott be, innen azonban Tiszta szívvel c. verséért eltanácsolták. A költő ősszel a bécsi egyetemen hallgatott előadásokat; megismerkedett Németh Andorral, Kassák Lajossal, Hatvany Lajossal, Lukács Györggyel. 1926-27-ben Párizsban a Sorbonne előadásait hallgatta; tagja lett az anarchista-kommunista szövetségnek. 1927-ben hazatért Budapestre. 1928-ban kötött barátságot Illyés Gyulával. Rövid ideig a pesti egyetemre is járt. Kosztolányi Dezső segítő barátságát is élvezhette. 1928-tól szerelem fűzte a jómódú polgárcsaládból való Vágó Mártához, ám a lány hosszú angliai tanulmányútja eltávolította őket egymástól. 1930-ban belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába. Élettársával, Szántó Judittal nagy szegénységben éltek Judit kétkezi munkával keresett jövedelméből. 1932-ben Illyés Gyulával és Szimonidész Lajossal röpiratot írt a halálbüntetés ellen, szerkesztette a féllegális Valóság c. folyóiratot. Hatvany Lajos, később Hatvany Bertalan támogatta. 1931-ben a moszkvai Sarló és Kalapács szociálfasisztának bélyegezte; 1934-ben a moszkvai írókongresszusra nem hívták meg, "kihagyták" a kommunista mozgalomból, szociáldemokrata és liberális körökkel talált kapcsolatot, és antifasiszta egységfronttörekvéseket képviselt. 1935-ben pszichoanalitikus kezelője, Gyömrői Edit iránt támadt benne tragikus szerelem. 1936-ban végleg különvált Szántó Judittól, felújult kapcsolata Vágó Mártával.A Szép Szó egyik szerkesztője lett. A Baumgarten-alapítványból segélyt, majd jutalmat kapott (1935, 1936). Nagyon fáj (1936) c. kötete sem hozta meg a várt elismerést. 1937 tavaszán szerelmes lett Kozmutza Flórába. Még az év nyarán a Siesta szanatóriumba került; nov. 4-én nénjei vették magukhoz szárszói panziójukba. Dec. 3-án a szárszói állomáson tehervonat kerekei alá vetette magát. 1938-ban posztumusz Baumgarten-díjat kapott. Méltó elismerése is ekkor kezdődött. 1948-ban életművét Kossuth-díjjal tüntették ki.