Bővebb ismertető
Ha a helyedben lennék, ifjú olvasó, cselekvésvággyal és egy egész élet előttem álló lehetőségeinek szédületével telten, magam is nehezen tudnám elképzelni az olyan emberi helyzeteket, melyekben nincs mód a tettre. Hiszen az ember - többek között - azért van a világon, hogy éljen azzal a személyes eséllyel, amely számára megadatott az emberi minőség megvalósításában. Azért, hogy kiteljesítse egyéniségét önmaga és a mások javára a cselekvő önérvényesítés szabadsága jegyében. Elvileg ezzel az eséllyel születünk mindannyian kromoszómáink minőségétől, bőrünk színétől függetlenül. Ennek az esélynek a megvalósítását próbálgatjuk már gyermekkori játékainkban, ifjúkori álmainkban, hiszen a cselekvés vágya és ténye egyenesen következik abból, hogy öntudattal megáldott lények vagyunk.
Ám hogyan férhet össze az öntudat a tehetetlenséggel? Ha a helyedbe képzelem magam, lázít a kérdés. Joggal hivatkozhatsz eszményi példákra az irodalomból is. Nemcsak cselekvő, küzdő, nagy közösségi célokért életüket áldozó regényfigurákra, de Byronra, Lorcára, Petőfire is, akik életükkel, azaz halálukkal pecsételték meg, hitelesítették szavaik, verseik igazát: a cselekvés emberi jogának eszményét minden embertelen hatalommal szemben. És megértem: nehezen tudod elképzelni, hogy olykor a cselekvés egyetlen útja-módja - a szó.