Bővebb ismertető
Az antropozófiai irányzat létrejötte Rudolf Steiner nevéhez köthető, aki az Antropozófiai Társaság megalapítója is egyben. Egy olyan irányzatról van szó, amely egyrészt nagy hangsúlyt fektet az érzékfeletti tapasztalatokra, másrészt tudományos módszerekkel dolgozik. Ezt a kettősséget fejezi ki az antropozófia egy másik elnevezése is, a szellemtudomány.
A könyv címében szereplő magasabb világ kifejezés az érzékfeletti világra utal. Az antropozófia alapvetése, hogy ez a világ - tehát a lélek- és szellemvilág - éppúgy valóságos, mint a szemmel látható és fizikailag tapintható világ, és minden emberben jelen vannak azok a képességek, amelyek fejlesztésével ismereteket szerezhet róla.
,,Könyvem tehát egyrészt azoknak tesz szolgálatot, akiknél megerősítésre és alátámasztásra szorul az, amit igazságérzetük mond az érzékfeletti világról, de másrészt azoknak sem nyújt kevesebbet, akik az érzékfeletti ismeretekhez vezető utat maguk is kutatják. A könyvben foglaltak igaz voltát úgy próbálhatjuk ki legjobban, ha saját magunkban váltjuk őket valóra."
/Rudolf Steiner/
Rudolf Steiner (Murakirály, 1861. február 27. – Dornach, 1925. március 30.), osztrák polihisztor, filozófus, a Waldorf-pedagógia atyja, író, dramaturg, tanár, a spirituális mozgalom, az antropozófia megalkotója, emellett nagyszámú festmény, szobor, építészeti terv és vázlat maradt fenn tőle.
Rudolf Josef Lorenz Steiner 1861. február 27-én született, két testvére volt: húga, Leopoldine és öccse, Gustav. Rudolf gyermekkorát Mödlingben és Pottschahban töltötte. Iskolába Lajtaszentmiklósra és Bécsújhelyre járt.
1890-től a Goethe–Schiller-Archívum állandó munkatársa Weimarban. Részt vesz Goethe természettudományos írásainak újabb kiadásában. Ebben az időben találkozott Hermann Grimm-mel, Ernst Haeckellel és Eduard von Hartmann-nal. 1891-ben a filozófia doktorává avatják a rostocki egyetemen. 1892-ben megjelenik disszertációja Wahrheit und Wissenschaft (Igazság és tudomány) címen.
1902-ben felajánlották neki a Teozófiai Társaság német szekciójának főtitkári tisztségét, amit azzal a feltétellel vállalt el, hogy kizárólag saját nézeteit fogja képviselni. Ebben az időszakban fektette le az antropozófia (antropos: ember, sofia: bölcsesség) alapjait, és ekkor találkozott Christian Morgensternnel és Édouard Schuréval. A Társaság keretein belül tartott előadásaiban 1902. október 6-án hangzott el először nyilvánosan az „antropozófia” kifejezés, az emberiség fejlődéstörténeteként értelmezve. Tevékenysége ezután ennek a fejlődéstörténetnek a kidolgozására koncentrálódott.
1924 őszén egészsége romlásnak indult, előadásait kénytelen volt rövidebbre fogni. Betegsége idején az 1923-ban megkezdett önéletrajzát (Mein Lebensgang – Életutam) folytatta, de ezt a művét végül nem sikerült befejeznie. 1925. március 30-án hajnalban elhunyt.