Parasztságunk a Habsburg önkényuralom korszakában 1849-1867 [antikvár]

ELŐSZÓA magyar polgári történetírás a dolgozó osztályok életének és harcainak történetét igyekezett kitörölni a nemzeti történetem lapjairól. így az 1849-tőt 1867-ig terjedő korszak munkásmozgalmaival együtt elhallgatta a magyar parasztság függetlenségi és demokratikus mozgcümainak történetét is. Agrártörténetet még hozzá nem is mellékesen müveitek ugyan a polgári történészek, de csupán a feudális korszak határain belül, ovakodva az !848-as polgári forradalom s még inkább a legújabb korszak közelségébe jutni. Természetesen ezt is a legszűkebb ökonomista módszerrel tették, az osztályharc kérdéseinek következetes agyonhallgatásával. Annál nagyobb buzgalommal állították a történetírást a nagybirtok védelmének és a nagybirtokososztály dicsőítésének szolgálatába. ' Nem lehet tehát csodálni azt az egyébként különös tényt, hogy kőzet egy évszázad leforgása alatt magyar szerzőtől mindössze két mü látott napvilágot, mely az említett korszak parasztság-történetének tárgyalását tekintette feladatának.Az első. Galgóczy Károly munkája a műit század ötvenes éveiből, mely elsősorban agrárstatisztikai szempontból becses írás.^ Az ő müve, részint a forradalmat megelőző évek, részint a forradalmat követő néhány esztendő viszonyaira világít rá. Annak ellenére, hogy így a forradalomtól a kiegyezésig tartó időszakról nem adhatott teljes képet, írása mégis nélkülözhetetlen e korszak parasztságtörténetének vizsgálatához.A másik munka Nagy Istváné ~ 1944'ben jelent meg.^ A szerző hosszú idő multán törte meg azt a csendet, mellyel az^ Lásd: Tanulmányok a magyar mezőgazdaság történetéhez c. kiadványokat.- Magyarország a Szerb Vajdaság s temesi bánság mezőgazdasági statisztikája. Pest, 1855.^ A mezőgazdaság Mao-yarországon az abszolutizmus korában (1849--1867). Budapest, 1944.