Apám levelei, 1942, 1926

Nincsenek egyéni sorsok, a sorsok mind egyetlen öntőformába kerülnek
Viszockij


Az egyéni sorsokat naplók, levelezések őrzik, ha keletkeznek ilyenek. Apám példája ennek, életéről lényegében két emlék maradt meg, két levelezés.
Apám, Kis György, a kelenföldi Goldberger textilgyár műszaki tisztviselője volt. 1942. május elején a munkaszolgálatos alakulattal Oroszországba vitték. Ottani sorsát tábori levelezőlapjaiból lehet megismerni. Az utolsót 1943. január 13-án adta postára. Azt követően több hír nem érkezett róla.
1926-ban a reichenbergi Textilschule hallgatójaként bejárta Nyugat-Csehország textilgyárait. Reichenbergi életét és a kirándulás tapasztalatait a szüleinek küldött levelekben írta meg.
Ez a könyv ezeket a tábori levelezőlapokat és a reichenbergi leveleket tartalmazza, kiegészítve néhány neki címzett, de nem kézbesített (visszajött) lappal, levéllel.
Ezek alapján próbálok képet alkotni róla, az apámról, akit személyesen nem ismertem.

Kis Ádám