Barátnők [eKönyv: epub, mobi, pdf]

"A lány leszállt a gödöllői hévről. Célirányosan, határozott léptekkel, tömött hátizsákja miatt testtartását kissé előre döntve haladt. Megtépázott gondolatait próbálta egy nyugodtabb mederbe terelni. Szükségét érezte, hogy legalább a hét végére kikapcsolódhasson. Átvágott a zsúfolt aluljárón és a másik oldalon két erőszakos, reklámokat osztogató ember között felsietett a lépcsőn. Korábban indult. Tudta, csakis így tud magának megfelelő helyet biztosítani a többnyire zsúfolt vonaton. Még az ajtó záródása előtt sikerült beugrania az épp kiinduló metró utolsó kocsijába. Leült a bejárati kapaszkodókorlát melletti kedvenc helyére. Innen mindkét irányban könnyedén figyelhette a többi utast. Szeretett nézelődni. Ahogy végigpásztázott a még majdnem üres kocsin, tekintete a vele szemköz-ti ülésre tévedt, ahol egy könyv feküdt. Gyorsan átült, és a kezébe vette.BarátnőkSoltész Béla srSem az íróról, sem a könyvről nem hallott még. Azt gondolta, valaki elveszthette, vagy netán szándékkal hagyta ott az ülésen. Itt-ott bele lapozott... egy résznél hosszasan elidőzött.A szerelvény a Délihez ért.A lány sokra értékelte, ha egy könyvnek figyelemfelkeltő címe van. Tudta, a jól sikerült cím olyan, mint a vízjel, átüt az egész cselek-ményen.Beállt a pályaudvar egyik pénztárához. Míg haladt a sor, ismét lapoz-gatott a könyvben. Érdekesnek találta. A könyv elején a szerző egy órát kér tőle. Tehát ennyit elegendőnek gondol, hogy érdeklődését felkeltse?Lassan elfogytak előtte az emberek. Retúrt kért. A jegyet a táskájába tette. Az indulásig maradt még fél órája.Barátja már egy hete Földváron volt. Alig várta a találkozást. S milyen a telepátia... megcsörrent a telefonja.- Igen... most vettem meg a jegyemet... ha nem késik, még tizenkettő előtt... édes vagy... nem leszek éhes... inkább hozz egy szelet pizzát... én is..., pusz-pusz...Végigsétált az épp akkor betolató gyorsvonat vágánya mellett és az egyik üres kocsi aránylag tiszta fülkéjében, a tó felőli oldalra, az ablak mellé ült. Menetirányban szeretett utazni. Imádta, ha az ablakon betóduló levegő a haját borzolja.Maga mellé tette a hátizsákját. Hátradőlt... elmerengett: Petya két szabadnapot vett ki, ami azt jelentette, hogy ismét kettesben tölthetik az éjszakát. Két hete nem találkoztak, nagyon hiányzott neki a barátja. Legutóbbi találkozásukhoz képest most végre szerencséjük van... most múlt el.Közben szállingóztak az utasok, a kupé kezdett megtelni. Egy magas fiatal srác a folyosón már majdnem túlhaladt az utasfülkén, amikor rátekintett. Visszalépett. Azonnal mellé ült. És rögtön fűzni kezdte...       - Segíthetek...? "