Vadászok kézikönyve [antikvár]

A szerző olyan könyvet akar a vadászat sportja iránt érdeklő' doh kezébe adni, amely a vadászat helyes gyakorlásához kellő ismeretanyagot ad, sőt olvasóját további érdeklődésre ösztönzi, hogy ismereteinek bővítésével vadásztevékenysége mind kulturáltabb legyen. Ezenkívül a könyv segítséget kíván nyújtani a vad gazda tervszerű és szakszerű vadgazdálkodásához is. A célkitűzés helyes és azzal nyilván egyetért a mintegy huszonötezer főnyi magyar vadásztársadalom is. Persze az olvasók tábora dönti majd el, hogy e helyesnek elfogadott programot Tolnay Kálmán könyve mennyiben szolgálja, vagyis azt, hogy a könyv ismeretanyaga megadja-e a szükséges alapot a vadászat, a vadgazdálkodás helyes gyakorlatához? Előmozditja-e a könyv a vadászati kultúránk továbbfejlesztését? Engedtessék meg számomra - akinek szerencséje volt e könyvet még kézirat formájában elolvasni -, hogy elsők között fejezzem ki a könyvvel kapcsolatos véleményemet. Tolnay Kálmánt úgy ismertem meg, mint a vadászat szép sportjának lelkes hívét és (ami szerintem ezzel mindig szorosan egy!) mint lelkes és hozzáértő vad gazdát, aki szerényen vallja, hogy ha a jó papra áll az, hogy holtig tanul, sokkal inkább áll ez a jó vadászra. Nála ez a mondás nem volt csupán üres szólam, sem a közmondás játékos adaptálása. Ő - a gondolathoz híven - fáradhatatlan szívóssággal igyekezett minden ismeretforrást, könyvet, írást megszerezni, a természet jelenségeit figyelni és kutatni, hogy vadászati, vadgazdálkodási ismereteit állandóan gyarapítsa, gazdagabbá tegye. Emlékezetem szerint a valkói vadászház esti csendjében került szóba, hogy vadászati kultúránk fejlődésének, a számtalan adottság mellett, van egy nagy hiányossága, éspedig az, hogy hiányzik a korszerű, a vadászati és vadgazdálkodási gyakorlat sok ezer kérdésére választ adó könyv a szakirodalomból.