Bővebb ismertető
"A mai generáció óriási lendülettel habzsolja, éli fel az utánunk jövő generációk erőforrásait. A jólét, a fogyasztásra alapuló társadalom, ha kimondjuk, ha nem, az önzés, az individualizmus mocsarába süllyeszti világunkat. Biztos vagyok benne, hogy a folyamatosan turbózott, de már most is betegesen túlfűtött fogyasztási igényeinknek meglesz a böjtje.
Az ember éhes, szomjas a végtelen jóra, szépre, igazra, szentre, és ezt a mardosó éhséget, szomjúságot a bálványozott anyagi javak nem tudják oltani. A ránk szakadó parttalan éjszakában semmi mással ne foglalkozzunk, csak a Szeretet Istenével, aki vissza fog vezetni az egyszerű, de fenntartható élethez, a családunkhoz, a népünkhöz, az istengyermeki boldog, békés élethez."
Csaba testvér e könyvében Nagy Szent Teréz: A tökéletesség útja című művének fejezeteiről elmélkedik, és osztja meg az olvasóval gondolatait, amelyeket a II. Vatikáni Zsinat által az egyházdoktorok közé emelt, ötszáz évvel ezelőtt élt szent szavai ihlettek. Az elmélkedések keretét az Ádvent ünnepköre adja: az ádventi időszak mindegyik napjához rendelve találunk egy-egy elmélkedést, amelyekhez kapcsolódik az azt ihlető fejezet nagy Szent Teréz művéből.
Számos témáról olvashatjuk Csaba testvér tanítását a tőle megszokott egyszerű, de a lényeget szemléletesen megragadó szavaival, amelyek mögött mindig feltűnik a főparancs, a szeretet parancsa. Biztosra vehetjük, hogy Csaba testvér mondatai lelki feltöltődést jelentenek minden olvasója számára - nemcsak Ádvent idején.
Böjte Csaba (Kolozsvár, 1959. január 24. –) ferences rendi szerzetes, a Dévai SzentFerenc Alapítvány alapítója. Az általa létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása.
Böjte Csaba civilként autóvillamossági szerelőnek tanult, majd miután ezt a szakmáját feladta, egy évig élt és dolgozott bányászként a Hargitán. Ezzel a döntéssel, akaraterejét próbára téve, lelkiekben már a papi pályára készült.
Édesapja költő volt, s egy verse miatt a Ceausescu-rezsim bírósága hét évi börtönre ítélte, ahonnan négy és fél év múlva szabadult. A börtönben elszenvedett kínzások és egyéb megpróbáltatások következtében szabadulása után másfél hónappal meghalt. Csabának ez alapvető momentum volt annak megértésében, hogy a baj nem az emberben, hanem a tudatlanságban lakozik. Ennek hatására döntötte el, hogy pap lesz.
A ferences rendbe még a Ceausescu-diktatúra alatt, 1982-ben jelentkezett, a legnagyobb titokban. Tanulmányait Gyulafehérváron és Esztergomban végezte, mielőtt 1989-ben pappá szentelték.Több helyen eltöltött papi szolgálata után 1992-ben Dévára helyezték, ahol jelentős fordulatot vett az élete. Oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és a lakatot leverve az elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok ellenezték ezt a lépését, és többször felszólították az épület elhagyására. Böjte atya válasza az volt, hogy a gyerekeket rakják az utcára a rendőrök. Ez nem történt meg.Az árvákat befogadó ferences rendi szerzetesnek hamar híre ment Déván. Mára tevékenységét elismerik egész Erdélyben, Romániában és Magyarországon is. Az alapvető életfeltételeken kívül (ruha, étel, stb.) taníttatásukkal is foglalkozik, melybe vallási és erkölcsi nevelésük is beletartozik.