Arcod keresem [antikvár]

ARCOD KERESEM Az emberi élet Isten-keresés. De tulajdonképpen nem is mi keressük Istent, hanem Ó keres bennünket. Isten nem ment el, amikor megteremtette a világot. Jelen van a külső teremtett világban, amely «lábnyomát» őrzi: nagyságát és szépségét nyilvánítja ki. De meg inkább jelen van az emberi , lelkiismeretben, abban a szellemben, amely az Igazságot, Jóságot és Szépséget szomjazza. Ha az ember képes meghallani Isten hívását, figyelni az isteni jelenlétre, ha kitárul a magát adó szeretetnek, akkor a «belső örökkévalóságban» találkozhat az élet Forrásával, a Létteljességgel. Mivel «az Isten van valamikent / minden gondolatnak alján» (Ady), mivel bensőségesebben bennem van, mint én magam (Ágoston), azért «tetten érhetem szívemben» (József Attila). Leginkább pedig Jézus arcán, a legkisebb embertestvérben is felém tekintő Emberfia arcán fedezhetem fel a rejtett istenarc vonásait. XXX E könyv Isten-keresők vallomásaiból közöl szemelvényeket. Misztikusok, szentek, költők és filozófusok müveiből válogattam, fordítottam. Egyes, szemelvények már megjelentek Őszi ámulat és Teljes évszak című vers- és müfordításköteteimben, amelyek már elfogytak. Újakat is fordítottam olyan antológiákból, mint: Dire Dieu (Univers Media, Párizs 1978); Pierre Haiat, Dieu et ses Poetes (Desclée, Párizs 1987); Jean Mambrino, La poésie mystique française (Seghers, Párizs 1973); de más forrásokból is. A keresztények mellett szerepel néhány más vallású, zsidó hívő vagy agnosztikus, nem hívő is. Az idegen szövegeket kevés kivétellel magam fordítottam magyarra. x x * Istennek nincs arca, kifejezhetetlen, ezért megnevezhetetlen. Mégis a kereső ember - az Isten képmására szabad és teremtő személynek teremtett szellem - igyekszik Őt «kimondani», megnevezni. Amikor a kimondhatatlan misztériumot ki akarjuk fejezni, megszületik a szimbólum, a kép, a költői vagy művészi alkotás, amely valami másra