Sortűz [antikvár]

Sarkak kopottasak, gerinc teteje kissé sérült.
Az 1989. decemberi romániai forradalomról számos írás és film született, legnagyobbrészt román nyelven, de sokat foglalkozott vele a magyar nyelvű sajtó is. Az eseményeket a sorkatona szemszögéből feldolgozó művek száma azonban elenyésző. Király Farkas első kisregénye azokról a fiatalokról szól, akiknek nemcsak a gyakorlótéren, hanem a harcokban is helyt kellett állniuk. Általuk mi is átélhetjük mindazt, amit csakis egy kiskatona láthatott, tapasztalhatott. A mentális és fizikai hadviselésben felkészületlen egységeiket a történések kellős közepébe vezényelték, ugyanolyan (ön)fegyelmet várva el tőlük, mint a hivatásosoktól, miközben lábukkal alig értek szilárd talajt: néhány nap alatt felkavarodott és átláthatatlanul zavarossá vált körülöttük a világ, a hadsereg rendjét is kikezdte a bizonytalanság, a félelem. A kisregény főszereplői: egy magyar, egy román, egy szász és egy szerb ifjú különböző egységeknél, más-más helyszínen szolgálnak. Közülük van, aki elesik, másikuk megroppan az átéltek súlya alatt, és van, aki így vagy úgy, de túléli. A háború ugyanis nem nézi, hogy ki milyen nemzetiségű, hogy kisebbségi-e, vagy a többségi társadalom tagja, az örvény mindannyiukat lerántja. A magas szépirodalmi értéket képviselő Sortűz, akár ünnepélyes díszlövések sora, az ő emlékük előtt tiszteleg.