Ez a termék NEM NYOMTATOTT KÖNYV, olvasása csak megfelelő elektronikus eszközökön lehetséges.
Felhívjuk figyelmét, hogy Ekönyvekre/EHangoskönyvekre nem vonatkozik az elállási jog, így téves megrendelés esetén nem áll módunkban a termék árát visszatéríteni.
Tóth Árpád (1886 - 1928) a Nyugat nagy nemzedékének kimagasló költője és egyik legkiválóbb műfordítónk volt. Apja paraszti származású szobrászművész; ő tanárnak készült, de nem szerzett oklevelet, újságírásból és az irodalomból élt. Páratlan formaművészettel,...
Tóth Árpád (1886 - 1928) a Nyugat nagy nemzedékének kimagasló költője és egyik legkiválóbb műfordítónk volt. Apja paraszti származású szobrászművész; ő tanárnak készült, de nem szerzett oklevelet, újságírásból és az irodalomból élt. Páratlan formaművészettel, egyéni hangon fejezte ki egy érzékeny és beteg ember szenvedéseit és sóvárgását a szebb, derűsebb, emberibb élet után. Az első világháború alatt egyre határozottabban adott hangot háborúellenes érzelmeinek. Tüdőbajban halt meg.
1886. április 14-én Aradon született.1889-ben a család Debrecenbe költözött. A Nyugat értékelése szerint Ady Endre után a második legjelentősebb költő. Babits Mihállyal és Szabó Lőrinccel megalkották a magyar Baudelaire-kötetet, A romlás virágai-t (1923). Milton-, Keats-, Shelley-fordításai is értékesek. Átültette Oscar Wilde művét, A readingi fegyház balladáját és Lenaunak Az albigensek-hez írt utóhangját. Rilke Archaikus Apolló-torzó című szonettjét a magyar olvasó általában az ő fordításában ismeri. Méltán népszerű egy-egy Poe- és Goethe-tolmácsolása is. Regényeket és drámákat is fordított (Flaubert, Maupassant, Csehov).