A kritika fogalma a XIX. században

A kritika fogalomtörténetének talán legfontosabb fejezete a német idealizmus és romantika korára esik. Ennek hátterében egy fontos fejlemény áll: erre az időre tehető a kritikának a megélénkülő nyilvánosságban való elterjedése. Elsősorban a folyóiratpiacnak köszönhetően a kritika és a kritikaírás fontos irodalmi műfajjá vált. Ezt a megélénkülést sokáig nem követte semmiféle reflexió. A tiszta ész kritikája aztán a "kritikát" alapvető filozófiai fogalommá emelte. A kritika ezzel (az észre vonatkoztatva) a filozófia általános megjelölésévé válik. Ez biztosan inspirálóan hatott a romantikusokra, akik a 18. század legutolsó éveiben hatékony kísérletet tettek a művészetkritika, illetve az irodalomkritika elméletének megalapozására.
Kötetünk A kritika fogalma a XVII--XVIII. században című kötet témájának szerves folytatásaként egy-egy elemző tanulmányt szentel a XIX. századi filozófiai kritika legfontosabb szereplőinek, Kantnak, Schillernek, Fichtének, Hegelnek, Schlegelnek Nietzschének, Kierkegaard-nak, Marxnak és másoknak. A tanulmányok szerzői közt megtalálhatók az idősebb filozófusnemzedék tagjai - Heller Ágnes, Fehér M. István, Weiss János, Miklós Tamás, Gyenge Zoltán - mellett a fiatalabb nemzedék képviselői.