Sziget, este hét és hét tíz között (versciklus, 2015-2017)

1993 nyarán íródott Géczi János emlékezetes versciklusa, a 21 rovinj, amely a mesterség útkeresését egybeszőtte az adriai utak élményével. Huszonöt évvel később egy új versciklus már a szigetek egyikén otthont talált költő számvetése a mediterráneumban. Az olvasó kényelmét most sem szolgálja a tenger monumentalitása és szokványos szépsége, amivel találkozik, az nem egzotikum, hanem a közép-európai ember önarcképe peremvidéki háttérben. A megkísértő évezredes mítoszok darabokra hullnak, a versekben a fények és a színek szétszedve, egy nyelvi birodalomban más-más képzetekbe költöztetve. Így lesz az Adria-élményből alkalom a tárgyias józanságra. A sziget befogad - és minduntalan kivet magából:

A levegő remeg, vele a vidék.
Rovar cirpel, kabóca tán, a jelenetből
hogy felriasszon: amit megpillantok,
jogcím nélkül nézem.

Géczi János 1954-ben született Monostorpályiban. Verseskötetei mellett számos regénye, szociográfiája és esszé-gyűjteménye jelent meg. Artisjus- és József Attila-díjas.