Örmény katolikus templomi berendezések Erdélyben

A 17. század második felében, Erdélyben új hazára lelt örményeknek négy településen sikerült templomot építeniük: Szamosújváron (Armeanopolis - Hayakalak), Erzsébetvároson (Elisabethpolis - Yelisabet'owpolis), Gyergyószentmiklóson (Cowrcov) és Szépvízen (Sibviz).
E templomok előtt állva, berendezésüket szemlélve, csaknem mindenkiben ugyanaz a kérdés merül fel: Mi ebben az örmény? Néhány olvasatlan felirat, néhány "idegen" szent magára vonja a figyelmüket, de azon kívül a magyarországi barokk egyházművészetéből jól ismert megoldásokkal találkozunk.
Milyen értelemben beszélhetünk akkor örmény művészetről Erdélyben? Mit értünk örmény művészeten? Örmény festők munkáit? Vagy örmény megrendelők támogatásával született alkotásokat? Az örmény ikonográfia jellegzetességeit keressük? Kik alkották őket? Miben hasonlítanak és miben térnek el az örmény templomokban található oltárok, festmények, szobrok az erdélyi romai katolikus templomi berendezésektől? Milyen mintákat, előképeket követtek? Hogyan, milyen lépésekben és milyen mértékben ment végbe a latinizáció?Ezekre a kérdésekre igyekszünk választ adni ebben a könyvben.
Érdemesnek tartottuk kitérni a templomok építéstörténetére is, az épületek bemutatásával pedig igyekeztünk ismertetni azt a liturgikus teret, amelyekbe az általunk részletesen tárgyalt alkotások bekerültek. Ugyancsak érdemesnek tartottuk röviden összefoglalni a képhasználat, a képekhez való viszony kérdéskörét is.