Bővebb ismertető
Kötetünk minden képe ugyanazt a kérdést teszi fel a maga módján: életünk különféle színterei, tájai és az ott készült képek vajon miért ébresztenek bennünk annyiféle élményt, gondolatot? Mindegyik felvétel a National Geographic Society több mint tízmilliós archívumából való, némelyik most először lát napvilágot.
Közös vonásuk, hogy az élet folyamának olyan pontjain készültek, amikor mindannyian megtaláljuk személyes tájainkat, a világ ama mezsgyéit, amelyek már nem csupán mindennapjainkat keretezik, de alapjában befolyásolják az utat, amelyet követünk: meghatározzák, hogy kik vagyunk, miben hiszünk, miképpen éljük az életünket.
Puszta szavakkal, akár túlzó jelzőkkel is bajos érzékeltetni a kötetünkbe foglalt képanyag gazdagságát, ritka becsét. A National Geographic Society milliós fotóarchívumának 260 válogatott felvétele Földünk mindegyik zugáról nagy formátumú körképet tár az Olvasó elé.
Tizenkét fejezet bolygónk főbb tájegységeiről: nyitányképpen egy-egy töprengésre késztető esszé Ferdinand Protzman tollából önmagunkról és a fotográfiáról, majd seregnyi pazar kép ismerős és ismeretlen helyekről, tájakról, viskókról és városokról, népekről és kultúrákról, köznapi és emelkedett pillanatokról.
Az első ihletett fotográfusoktól a jelenkor megannyi mesteréig, William Albert Allard, Sam Abell, Jodi Cobb és a többiek értő és érzékeny pillantását követve, ámulattal szemlélhetjük a neonfényben fürdő New York és Sydney metropolisát, az örök állandóságba dermedt észak-afrikai falvakat, Machu Picchu hallgatásba temetkezett romjait, a Szaharában baktató tevekaraván dűnékre rajzolt tablóját, a mekkai zarándoklat elképesztő panorámáját, a két dimenzióba fagyott gepárdok villanásnyi öröklétét, a gólya röptének japán metszeteket idéző pasztellképét.
A Válogatott képek és a Válogatott portrék után megszületett tehát a National Geographic Society glóbuszunkat átölelő trilógiájának harmadik kötete, a Válogatott tájképek. Fogadja szeretettel, kedves Olvasó, és időzzön fölötte kedvére, hiszen ez a könyv varázserejű: azokra a tájakra is elrepít, amelyeket pusztán lelkünkben dédelgetünk, titkos álmainkban hordozunk.