A Douglas nővérek

„Ez a történet éppolyan ellenállhatatlan, mint egy finom illat.”

Családregény-sorozat a Douglas parfümérialánc történetéről

Spiegel bestseller

Charlotte Jacobi harmadik történelmi regényfolyamában ismét az erős nőkrekoncentrál. A Parfüméria alcímű széria első része, A Douglas-nővérek bemutatja, hogyan tudott hatni ez a karakteres testvérpár a férfiak uralta társadalom addig megdönthetetlennek hitt rendjére. A Charlotte Jacobi nevű szerzőpáros remek történelmi érzékkel és érzelmi tónusokkal dolgozik, a szöveg azonnal visszarepít egy olyan korba, amikor az, hogy egy nő vállalkozik, önálló ötletekkel, tervekkel bír, még nem is volt olyan evidencia. Sőt, heves ellenkezést váltott ki mindenkiből. Az érzékletesen megírt történet nemcsak az illatokat, színeket, hangulatokat adja remekül vissza, de az elképesztő atmoszférájú időutazás végére azt is meg tudjuk, miben lakozik a női magabiztosság titka, és honnan lehet erőt meríteni a legnagyobb nehézségek közepette is. Egy csodálatos illat bárkinek megváltoztathatja az életét, egy illat iránti rajongás pedig az egész huszadik századot alakíthatja át: a Douglas-nővérek nemcsak vállalkozóként tettek hatalmasat, de azt is bebizonyították, hogy az illatok és illatszerek bizony megváltoztathatják az egész huszadik századi női imázst.

A céget mindenki ismeri, de a történetét szinte senki. Ez a történet éppoly ellenállhatatlan, mint egy finom illat. A parfüméria története bátor nőkről szól, akik kiálltak a saját szabad akaratuk mellett. Aki ma betér egy Douglas-üzletbe, az eleganciára, luxusra, szépségre vágyik. Ezt keresték Anna és Maria Carstens is, amikor Hamburgban 1910-ben megnyitották az első Douglas-üzletet. Ahhoz azonban, hogy kettejük szívügyéből valóságos vállalatbirodalom nőjön ki, a két fiatal vállalkozónak sok akadályt le kellett küzdeniük – többek között családtagjaik ellenkezését is. Először az Alster-parti várost hódították meg, aztán egész Németországot. Könyvsiker a Douglas-nővérek huszadik századi diadalútjáról.

Idézetek a könyvből

„Marie Carstens törékeny orrocskáját a hamburgi nyári égbe fúrta, és mélyeket szippantott. Mennyi illat! Fűszerek, kávé, a nagyvilág, virágok, kaland és szabadság.”

„Már sokszor megfigyelte a felnőtteknél: valamit mondanak, és közben kimondatlan üzeneteket közvetítenek. Másképp beszélnek ilyenkor, hangsúlyosabban, és sokatmondó pillantásokat váltanak.”

„A bolt ajtaja ígéretesen csilingelt, és rögtön szédítő illatkavalkád áradt feléjük. Marie kábultan, ámulva nézett körül – mintha csak az édenkertbe csöppent volna! Körötte művészien csiszolt üvegcsékben színpompás folyadékok csillogtak. Mint egy mesebeli palotában!”

„Mindig az illat adagolása a lényeg, azaz, hogy mennyit használunk belőle: se túl sokat, se túl keveset. Ezenkívül illennie kell a többi illathoz. Másrészt az illatok mindig emlékeket hordoznak. Minden embernek van egy sajátos illata, és ahhoz is illenie kell a parfümnek. Ezért van ugyanannak a parfümnek különböző embereken különböző illata.”

„A császár végül elhagyta Josephine-t Mária Lujzáért. Aki ezt úgy bosszulta meg, hogy sok-sok pézsmát öntött szét a szobáikban, mert a császár azt ki nem állhatta. Napóleon biztosan még sokáig szenvedett ettől, mert a pézsmának nagyon hosszan érezni a szagát, tovább, mint bármi másnak.”

„– Én egész biztosan nem fogom az ön utasításait követni! – közölte. – Nő ilyen poszton: nevetséges! Önnek fogalma sincs semmiről, tönkre fogja tenni a férje cégét.”

„Hamarosan rengeteg nő fogja kirúzsozni magát. Ez lesz a normális. Ebben biztos vagyok.”

„Az álmok azért vannak, hogy valóra váltsuk őket.”

„Realista vagyok, ezért hiszek a csodákban – viccelődött a nagymama. – És hogy a csodáknak segítsünk egy kicsit, mindent megteszek, amit csak tudok, hogy segítsek nektek. Mindegy, melyik álmotokat szeretnétek egyszer megvalósítani. – Marie és Anna hálásan tekintettek rá.”

„Marie és Anna az apjukkal együtt úgy döntöttek, nem húzzák-halasztják: beszélnek a mostohájukkal is. Eleget vártak. Olyan rég rágódnak az ötletükön, most megvan rá a pénz és az apai áldás – mindketten égtek a vágytól, hogy a lehető leghamarabb megvalósítsák álmukat, a parfümériát.”

„– Mit jelentsen ez? Azon gondolkodsz? Azt hittem, világosan beszélek. Nem lesz itt semmiféle parfüméria. Sem te, sem a nővéred nem nyit boltot – mondta idegesen.

– Hogy parancsolhatnám meg neki, mit tegyen? – felelte Anna tanácstalanul.

– Pedig ezt kell tenned. Megtiltom, hogy a sógornőm egyszerű eladóként dolgozzon.

– Nem eladó volna – válaszolt Anna is most már kicsit hangosabban. – Ő lesz a tulajdonos. Berta Kolbe és Coco Chanel szerint biztos siker lesz.”

„Mélyen csodálom, amikor a nők férfiként kiállnak magukért, és közben megőrzik nőiességüket – bókolt Emil. – Hódolatom, hölgyeim!”

„A testvérek hamarosan kinyitották a Douglas parfüméria ajtaját. Berta és Emil rézsútosan mögöttük álltak, Konradi és Fiete pedig lehámozták a kirakatokról a selyempapírt. Odakinn a tömeg rögtön megindult előre, mindenki minél hamarabb be akart kukkantani a bolt belsejébe – mert az ajtót a két tulajdonos még nem nyitotta ki.”

„– Hát végre eljött ez a nap. A Carstens-nővérek álma valóra vált. Ez volt az álmunk, mióta Berta Kolbe – pillantott a mellette állóra a szeme sarkából –, mióta Berta Kolbe megmutatta nekem, még apró kislány koromban az illatok csodálatos világát. Azóta nem csak a jó illatok iránti szerelem, de bensőséges barátság is összeköt minket, és nagyon boldog vagyok, hogy ebből üzleti kapcsolat is lett. Berta, te mutatsz példát nekünk, hogy egy nő az üzletben is megállja a helyét, ezer köszönet!”